Idén egybeesik a Sávuót, vagyis a „hetek ünnepe” és a pünkösd.
Ezek az ünnepek természetesen közvetlen megfelelői egymásnak (vagyis hát a keresztény ünnep épít a zsidóra), a pünkösd éppúgy 50 nappal követi a húsvétot, mint a hetek ünnepe a Pészachot (az „elkerülés ünnepét”).
Mivel azonban a keresztények egy kicsit máshogy határozzák meg a húsvét dátumát mint a zsidók, így mind a húsvét, mind a pünkösd elcsúszhat pár nappal a zsidó megfelelőjéhez képest.
Pedig érdekes a párhuzam, hiszen ahogy a húsvét esetén a zsidóság az egyiptomi rabságból való megszabadulást ünnepli, úgy mi, keresztények Jézus feltámadását (azaz a halálból való megszabadulását), valamint a megváltást, azaz a bűneinkből való megszabadulást ünnepeljük ugyanekkor.
Sávuótkor a zsidók a Tóraadást ünneplik (azt, amikor Mózes a Sinai-hegyen megkapta a törvényt), míg a keresztények a Szentlélek kiáradását, azaz azt, hogy Isten közvetlenül a szívünkbe írja a törvényét.
További részleteket most nem írok a Sávuótról, de ajánlom például a Wikipédia szócikkét, ami rövid, ámde korrekt leírást ad az ünnepről.
A következő vicces kis filmecske arra a szokásra utal, hogy ilyenkor (többek között) azzal ünnepel a vallásos zsidó, hogy egész éjjel virrasztva a szent iratokat tanulmányozza.
Pünkösd kapcsán pedig egy jöjjön egy Szentlélek-hívó ének:
