Vagyis Ida nyári éneke.
Talán ismeritek a Juharfalvi Emilről szóló mesét, sőt netán azt is tudjátok, hogy Emilnek van egy Ida nevű kishuga.
A könyvből egy kedves és szép filmsorozat is készült, benne pár dallal.
Ezek közül messze a leghíresebb az az ének, amiben Ida elénekli, hogy nem jön el a nyár, ha valaki be nem indítja, de most ő (mármint a pici Ida) eltüntette a havat, és virágba borítja a rétet, vizet csobogtat a patakban stb.
Ez az ének az iskolai évzárók egyik fix pontja.
Most különösen érzelemdús volt a számunkra, mert Anna most fejezte be a 9. osztályt (megjegyzem, a maximálisan elérhető 320 ponttal, amiért díjat is kapott), így most búcsúzik az iskolától, a társaitól.
Megindító volt.
Nemcsak az iskola igazgatója sírta el magát a beszédje közben (ennyit a hideg svédekről), de az én szemeim is megteltek könnyel Ida éneke alatt...