Eddig minden jól, sőt, várakozáson felül alakult.
A két átszállásos repülőút egy kicsit fárasztó volt, de nem vészes.
Valami oknál fogva az elő éjszakára nem tudtam beköltözni a „rendes” szállásomra a kórház mellett, így az orvosközvetítő cég – nagy bocsánatkérések közepette – a városka négycsillagos szállodájában foglalt nekem egy szobát. Állítólag kétszáz éves a hotel, amit el is hiszek róla, a berendezésben is fontos szerepet játszanak a szép, antik bútorok. Az ablakból közvetlenül a városka fő nevezetességére, a Sjøgatanra lehet látni (ez afféle történelmi városmag, régi faházakkal, még egy századeleji benzinkút is van az utca végében).
Első este azt út után volt még egy kis maradék időm és energiám, el is indultam sétálni és geocachingelni.
Sok hangulatos dolgot láttam, és nagyon könnyen rábukkantam mind a három ládára, amit kerestem.
Az az egy-két ember, aki az utcán lézengett, nagyon kedves volt, rámmosolyogtak, rámköszöntek.
Amikor az egyik geo-ládát kerestem, odajött hozzám egy fickó, a kezében telefonnal. Azt hittem, ő is a ládát keresi (volt már egy-két ilyen találkozásom korábban) – de kiderült, hogy nem, ezt a ládát ő maga tette ki, és mivel látta, hogy éppen megtaláltam, hát odajött egy kicsit beszélgetni.
Ma a rendelőben is kellemes meglepetés fogadott – pont az ellenkező volt a helyzet, mint Harstadban. Most azt hittem, hogy rendelőben fogok dolgozni, erre kiderült, hogy nem, hanem egy osztályon.
Az osztályon (aminek egyébként most így én vagyok a fő- és egyben egyetlen orvosa) 15 ágy van, ezen most tíz beteg fekszik. Szubakut osztály, úgyhogy nincs különösebben nagy jövés-menés sem.
De szerdára azért már beírtak egy beteget, akit meg kell majd néznem. Nem fölvenni, csak eldönteni, hogy mennyire sürgős eset, mennyire vegyék előre a várólistán.
Megkérdeztem, hogy ha már ilyen kényelmesen alakult minden, akkor ne tartsunk-e egy vizitet, ahol mondjuk megismerném ezt a rengeteg beteget, aki itt fekszik. Azt mondták, hogy á, arra nincs szükség.
Viszont a személyzet is nagyon kedves, igyekeznek bevonni a beszélgetésükbe, meg minden.
Bírom ezeket a norvégokat!
Zárásként pár fénykép.
A feliratozás nem megy nekem ebben a rendszerben, úgyhogy a fantáziátokra bízom annak megállapítását, hogy melyik mit ábrázol.