Először valami orvosi előadáson/bemutatón voltam, ahol a defibrillátor működését magyarázták el.
Egy csomó elegánsan felöltözött orvos állt sorban, aztán az egyiküknél (aki mellesleg James Wilson volt a Dr. House-ból) megszólalt valamiféle riasztás – elmondta, hogy ügyeletben van.
Ezután folytatódott a bemutató – mint kiderült, rajtam fogják illusztrálni a defibrillátor működését, amihez előbb le kell engem szíjazni (apropó, a leszíjazásról is van egy jó történetem, majd egyszer talán azt is elmesélem).
Ezen kicsit meglepődtem, de nagyon igyekeztem segíteni. Ennek ellenére a nagy igyekezetben valahogy eltört a szemüvegem mindkét szára – nemcsak letört, hanem középen eltört. Valaki bizonyára rálépett. Ezen elszomorodtam, mert ezt a szemüveget Jucustól kaptam ajándékba.

Egy szinttel feljebb ébredve (de nem teljesen ébren) konstatáltam, hogy ez csak álom, a „valóságban” sértetlen a szemüvegem.

Ezután egy ismerősöm autójára kellett vigyáznom, vagyis csak le kellett volna zárnom (ez egyébként többé-kevésbé ebben a formában valóban aktuális volt ezen a hétvégén). Ez azonban nem nagyon ment: amikor a nyitógombot nyomtam meg, akkor kinyílt a csomagtartó is – amikor a zárás gombot, akkor minden becsukódott nagy hanggal, viszont ilyenkor a hátsó keréknél az autó lesüllyedt, és nagy erővel bevágta magát az ott lévő padkába. Ez még megismétlődött párszor, gondolkodotam is rajta, hogy esetleg el kellene állnom az autóval, hogy ne legyen ott a padka. Aztán valahogy megoldódott a dolog, de akkor az autó elé fogott (!) lovak, vagy még inkább tehenek (!) megláttak valami érdekes élőlényt a közelben, és nekiiramodtak, elszáguldva az autóval. Gondolkodtam rajta, hogy nem kellett-e volna kikötnöm az autót ezt megelőzendő, de valahogy mégsem nem volt egyértelmű, hogy ez az én hibám lett volna.
Utánuk eredtem. Útközben nagy állatokat láttam szaladni azon a réten, meg láttam egy hosszútestű állatot is, olyan cickányforma volt, de tüskék borították, úgyhogy sünnek kellett lennie.
Aggódtam, hogy mi lesz az állatokkal, hat ló (vagy tehén) volt befogva az autó elé – fognak-e tudni összehangoltan együtt mozogni vezető nélkül?
Aztán előkerültek, de már az autó nélkül. Elmondták, hogy órási vaddisznók támadták meg őket – ők nem sérültek meg, de az autót teljesen összerágták, tönkretették a szörnyek.
Ezután a lovaimat, akik ekkor már inkább a gyerekeim voltak, vigasztalni próbáltam, a nevükön szólítva őket – de csak két név jutott eszembe: Lea és Anna (ahogy ugyebár a valódi életben hívják a lányaimat), a továbbiak kapcsán bizonytalan voltam – amitől újabb lelkifurdalásom lett, hogy még a gyerekeim nevét sem tudom (itt Homer Simpson juthat eszünkbe, ő szokta elfelejteni Maggie nevét).
Még arra gondoltam ebben az álomban, hogy a szemüveges történet csak álom volt, de ez most sajnos a valóság.
Aztán kicsit később egy szinttel feljebb ébredve rájöttem, hogy nem, nem az...

Mindenkinek ajánlom megnézésre az Inception című filmet.