A japán nyelvben a yasuragi (állítólag) belső békét, harmóniát jelent – a stockholmi köztudatban pedig egy japán témájú fürdőt, szállodát, relaxációs centrumot és népszerű konferenciahelyszínt.
Hát ide jöttünk most el Jucussal kikapcsolódni, pihenni.
A hely kicsit kiesik Stockholmtól, a szigetvilág irányába – busszal jöttünk, de az utolsó szakaszon (3-4 km lehetett) csak óránként vagy még ritkábban járt a busz, így ott már kénytelenek voltunk taxizni.
A legolcsóbbnál eggyel jobb szobát foglaltam, de a bejelentkezésnél elnézést kértek, hogy valami kavarodás történt a szobakiosztással, és megkérdezték, hogy elfogadjuk-e, ha helyette a luxuslakosztályt kapjuk (változatlan árért, természetesen). Elfogadtuk.
Egy-egy órát lebegőfürdőztünk (floating), ez ugyan nem szorosan vett japán program, de nagyon kellemes (testhőmérsékletű sós vízben lebeg az ember, lehetőleg sötétben, hogy teljes legyen az ingermegvonás).
Utána japán fürdőrituálé (a bevezető előadásról lemaradtunk, úgyhogy lehet, hogy nem volt teljesen szakaszerű), majd úszás a medencében (főleg Jucus) és üldögélés a forró vízben (főleg én).
A vacsora meg a reggeli is japános volt, és (különösen a vacsora) igazi gasztronómiai csúcsteljesítmény volt. Sajnos, akkor épp nem volt nálunk fényképezőgép, pedig maga a látvány is izgalmas volt.
Két kaland is adódott, mindkét esetben Jucus oldotta meg a helyzetet:
A strandolás közben a takarítónő elvitte a kosárkámat a törülközőkkel. Ez nem lett volna baj, mert akárhol lehetett újakat venni – csakhogy a szobakártyám is benne volt. A takarítónőt sikerült megtalálnom, nála is volt a kártya, de nem akarta visszaadni, mondván, hogy nem tudhatja, hogy valóban az enyém-e. Valamit emlegetett arról is, hogy itt csupa nő van, gyakorlatilag én vagyok az egyetlen férfi (ezt a gondolatmenetet mellesleg a nemi diszkrimináció szempontjából is meg lehetne vizsgálni). Viszont tény, csak nőket láttunk vendégekként. Ami azért is meglepő, mert szemlátomást több konferencia is zajlott, többek között valami bírósági szervezet (Domstolsverket) is ott tartotta az összejövetelét, az ablakon át láttuk a különféle termekben tartott előadásokat is – manapság már mindenütt csak nők dolgoznak? Vagy a férfiak otthon maradtak dolgozni, amíg a női kollégák továbbképzésnek álcázott fürdőzéssel múlatják az időt?
Na, de szóval aztán Jucus szerzett új kártyát, neki bezzeg bemondásra rögtön adtak egyet a portán.
Este (vacsora, vörösbor és egy-egy szaké után) megpróbálva visszatérni a szobánkba látjuk, hogy a zárunk elektronikusan nyílik ugyan, de fizikailag nem; a fém izé, amibe a zár nyelve megy bele, az meg félig kilóg az ajtókeretből.
A portásnőt odahívtuk, aki semmit sem értett a dologból, megpróbálta (sikertelenül és mellesleg teljesen értelmetlenül) a fémlap visszakalapálásával megoldani a problémát. Tök béna volt szegény csaj, még egy csavart sem tudott betekerni, amikor később éppen azzal próbálkozott.
Itt is Jucus volt a konstruktív, egy hirtelen erős rántással kiszakította az ajtót, amitől egy kisebb fadarab is kitört a keretből, viszont így végre bejutottunk a lakosztályunkba.
Innentől meg már minden rendben volt. :-)