Az ünnep közeledtével mesélek egy kicsit az itteni szokásokról.
Az egyik érdekes hagyomány a „julbord” (ez szó szerint fordítva karácsonyasztal lenne), egyfajta sajátos „svédasztal” – ilyenkor igen-igen bőséges választékból lehet enni. De nem csak úgy általában mindenféle ételek vannak, hanem eléggé pontosan meg van határozva, hogy mi mindennek kell rajta lennie, és elvileg meg van szabva az is, hogy ezeket ételeket milyen sorrendben kell fogyasztani. Senki sem bír persze mindenből enni, ami az asztalon van, de ételcsoportonként egyet-egyet azért ki lehet próbálni. Például mindig van a választékban sokféle pácolt hering, halsaláta, füstölt angolna, kaviáros tojás, füstölt és főtt lazac, hideg húsételek (pástétomok, sonkafélék, felvágottak), meleg hús- és halételek (kiemelendő a svéd húsgolyó és a Jansson megkísértése), sült oldalas, kísérőként krumpli, céklasaláta(-szerűség – nem pont olyan, mint amilyet mi megszoktunk).
A mi szemünkben egy ilyen felhozatalnál kakukktojásnak tűnhet a tejberízs.
Aztán persze különféle desszertek, sajtok, gyümölcsök.
Egy ilyen ünnepi étkezés eredetileg persze magához a karácsony ünnepéhez kötődött, de mostanában egész decemberben kínálnak az éttermek ilyen julbord-programokat, ahová kisebb-nagyobb csoportok elmehetnek együtt. Gyakran hívja meg az embert ilyenre a munkahelye, de például a mi stockholmi magyar társaságunk is szervezett magának egy-egy ilyent tavaly is és idén is, amely alkalmat – jobb híján, kissé keveréknyelven – „magyar julbord” néven hirdettünk meg.
Egy másik, egész decemberen végighúzódó program a rádióban és a tévében leadott „julkalender” (legyen ez magyarul mondjuk „adventi naptár”) sorozat, minden nap december 1-től 24-ig egy-egy résszel. Inkább a gyerekekhez szól természetesen, de azért általában úgy csinálják, hogy felnőttek számára is érdekes lehessen. Nagyon változó, hogy mennyire kapcsolódik a kereszténységhez, vagy akár csak a karácsonyhoz a téma (néha igen, de legtöbbször egyáltalán nem), gyakran valami olyasmi a központi téma, hogy valaki nagyon vár valamire, vagy valamit el szeretne érni stb. Akárhogy is, felnőttekkel is teljesen komolyan el lehet arról beszélgetni, hogy melyik év julkalanderja volt jó illetve gyengébb. Nekem például a 2005-ös év „Egy decemberi álom” című szürreális műve volt a kedvencem.
A karácsonyfaállításra a svédeknél nincs kötött időpont. Van, aki hetekkel korábban, van aki csak szentestén díszíti fel a fát.
Az ajándékosztásnál gyakori, hogy a családfő elmegy otthonról „újságot venni”, és amikor távol van, akkor érkezik a Mikulás-szerű figura, akit itt jultomten-nek (azaz karácsonymanónak) neveznek.
Az ajándékokat gyakran egy kis rímes leírás kíséri, ami lehet akár egy feladvány is (a versből kell kitalálni, hogy mi is van a csomagban).
A svéd karácsony legszentebb és legstabilabb része azonban – és ezt nem is akartam elhinni, amikor először hallottam róla, pedig igaz, színigaz – nem más, mint egy Walt Disney összeállítás, a „Donald kacsa és barátai boldog karácsonyt kívánnak” (Kalle anka och hans vänner önskar God Jul, ugyanis ez a madár svédül valami oknál fogva a Kalle anka, azaz Karcsi kacsa névre hallgat), szenteste délutánján 3-tól 4-ig.Itt nagyjából évről évre ugyanazok a kis rövidfilmek mennek le (bár van benne egy-két változó rész is), így például a Ferdinándról, a bikáról szóló rész, akit bikaviadalra akartak volna befogni, de nem volt hajlandó küzdeni, mert csak ő csak az otthoni fája alatt akarta a virágokat szagolgatni.
Szóval ezt az összeállítást együtt nézni mindenki, az ország leáll, majd 4-kor, „Kalle után”, amikor vége van a műsornak (és amikor itt északon már ugye rég csontsötét van), akkor zajlik az ajándékátadás.
A svédesülés aggasztó jele, hogy már-már én is kezdem azt érezni, hogy tulajdonképpen egyész „mysigt” (kb. = hangulatos) karácsonykor Disney-rajzfilmeket nézni...
Hát, ennyit szerettem volna megosztani most veletek.
Búcsúzóul elkanyarodok egy kicsit a svéd témától. Említettem korábban, hogy a lányaim nagy rajongói a koreai popzenének (úgynevezett „k-pop”). Ennek kapcsán találkoztam ezzel a koreai karácsonyi klippel. Így első látásra nem nyilvánvaló a karácsonnyal való összefüggés, viszont a filmecske és a zene a romatika, a science-fiction és a szürrealizmus valami egész különleges egyvelegét nyújtja.
Így ezzel a zenével szeretnék most minden olvasómnak boldog, áldott karácsonyt kívánni!
