Azt olvastam az útikönyvben, hogy Dél-Koreában nem mindenütt lehet kártyával fizetni, az automatáknál meg néhol nagyon alacsony a napi limit – úgyhogy elhatároztam, hogy váltok egy kis wont így előre.
Méghozzá jó előre, mivel sejtettem, hogy a stockholmi pénzváltók nem fogják csak úgy előkapni a fiókból dél-koreai wont.
Úgyhogy elmentem, és megrendeltem a pénzt.
Egymillió won úgy közel megfelelő összegnek tűnt (ez nagyjából hatezer koronának vagy kétszázezer foritntnak felel meg).

Pár nap után megérkezett a pénz, elmentem érte, meg is kaptam: viszont valami oknál fogva csupa ötezresben.
Maga a pénzváltó csaj is meglepődött a hatalmas pénzköteg láttán, elmondta, hogy még utána is nézett, hogy nincs-e valami készpénzbeviteli korlátozás Koreába; pedig hát nem maga az összeg extrém nagy, csak a címletek kicsik.
A nő azt állította, hogy ennél csak egy nagyobb címlet létezik, de azt nagyon nehéz beszerezni.
Az állítás utóbbi részéhez nem tudok hozzászólni, de az első felét nagyon furcsának találtam: Később, a neten utánanézve láttam, hogy nem is igaz: természetesen léteznek 10.000 ₩ és 50.000 ₩ címletek is.

De végül is nem baj, hogy így alakult, imponálóan néz ki egy ekkora halom egzotikus pénz.
Különösen, mivel nyomdafriss bankókról van szó, a jellegzetes kellemes illattal és egymást követő sorszámokkal.