Orvostanhallgatóknak, vagy valami hasonlóknak tartottam előadást kisebb körben.
A kezemben egy adag paradicsomot szorongattam, és vélhetőleg ettől inspirálva azt mondtam a hallgatóságnak, hogy a középkorban sok érdekes legenda és babona kötődött különféle gyümölcsökhöz és zöldségekhez.
A diákok érdeklődve figyeltek rám, várták, hogy mit mondok, nekem viszont abban a pillanatban egyetlen zöldséghez vagy gyümölcshöz kötődő hagyomány sem jutott eszembe.
Erre megkérdeztem tőlük (vélhetőleg a kezemben tartott paradicsomtól is inspirálva), hogy tudják-e, milyen gyümölcs volt az az Édenkertben, amiből nem volt szabad ennie az őseinknek (a helyes válasz – a közhiedelemben szereplő almával ellentétben – az, hogy nem tudjuk, ezt ugyanis nem részletezi a Biblia).

Erre a kérdésre furcsa módon azt a választ kaptam az egyik sráctól, hogy a gyilkos galóca.
Tényeleg meglepő volt a válasz, mert ugye az egyrészt egyáltalán nem gyümölcs, másrészt pedig az elfogyasztásának a következményei sem éppen galócamérgezésre utalnak (bár az is igaz, hogy a gyümölcsről szóló előzetes tájékoztatás viszont így hangzott: „... azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.”).

Erre megkérdeztem a fiatalokat, hogy tudják-e, milyen méreg van a gyilkos galócában, amire egy kicsit bizonytalankodtak, mondták, hogy pszilo...valami, aztán én mondtam meg nagy büszkén a helyes választ, hogy pszilocibin.

...ami egyébként nem a helyes válasz. A gyilkos galóca hatóanyaga az α-amanitin.
Viszont a pszilocibin is gombaméreg, csak nem ilyen súlyosan mérgező szer, hanem egy hallucinogén anyag, ami a különféle badargombákban található.
Ha ezen a pszolicibin-vonalon képzeljük el az édenkerti történetet, akkor viszont egész érdekes olvasat jönne ki:
A „jó és a rossz tudásához” férhetnénk hozzá a pszichedelikus utazás során, de ezt a felsőbb hatalmak megtiltják nekünk...
Vagy az is lehet (kicsit Mátrix vagy Inception stílusban), hogy igazából még mindig az Édenkertben vagyunk, csak nagyon rosszul ütött be a szer, és most ezt az itteni világot hallucináljuk magunknak a „bad trip” során...