A mai nap, 2014 szeptember 14., háromszorosan is ünnepi nap.
Egyrészt ma van a svéd választás, amit kicsit fellengzősen a demokrácia ünnepének is nevezhetünk.
El is mentem már korán reggel, hogy az elsők közt leadjam a szavazatomat – bár sajnos (Hobbiszakácstól eltérően) nem vagyok különösebben optimista az eredményt illetően.

Aztán ma van a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepe.
Annak idején, az előző (vagy még inkább az előző előtti) életemben egy Péliföldszentkereszt nevű helyen éltem egy kolostorban.
A kolostor egy erdő mélyén, a semmi közepél állt (a Bajótot Órisáppal összekötő út mentén), csönd, nyugalom, elszigeteltség, madárfütty.

Évente egyszer, a templom búcsújakor viszont megélénkült a környék: körhinta, céllövölde, vásáros bódék, zajongás és zsivaj.
Mi is próbáltunk ilyenkor némi hasznot húzni az egészből, kegytárgyakat árulva, több-kevesebb sikerrel.
A búcsúra érkezők zöme persze be sem tette a lábát a templomba.
Kivéve a cigányokat – ez volt ugyanis egyben a nagy cigánybúcsú is, ahol többek közt állítólag a vajdaválsztásra is sor kerül. Ők lelkesen bejöttek a templomba, rettentető méretű gyertyákat és csokrokat elhelyezve, látványosan imádkozva (és közben nem sokat foglalkozva a templomben esetlegesen zajló bármiféle szertartással).
Igaz, jobban belegondolva, mindez nem a szeptemberi templombúcsúkor szokott volt történni, hanem a májusi Mária-búcsúkor.

Aztán, és főleg ma van az öcsém születésnapja.
Érdekes lehet megemlíteni azt az – ebben az összefüggésben kicsit paradox – tényt, hogy öcsémet Ramonnak hívják, így a védőszentje minden bizonnyal (az összes szent közül talán a legfurcsább melléknevet viselő) Nemszületett Szent Ramon.

Boldog születésnapot kívánok, kedves Ramon!
Isten éltessen sokáig!