Nos, a foci annyira nem érdekel, hogy egyáltalán.
Négyévente egyszer nézek meg egy meccset, a mindenkori VB-döntőt.

Viszont úgy alakult, hogy az egyik fiatal magyar orvoskollégánk nagy Bayern München-rajongó, és hivatalos rajongói klubot akart alapítani itt Stockholman – ezért aztán én is (a baráti kör több más tagjához hasonlóan) felíratkoztam a listájára, hogy meglegyen a szükséges létszám.
Így adódott, hogy a rajongói klub egyik alapítótagja lehettem.
Mostanra persze a társaság önjáróvá – sőt, igen sikeressé – vált, alkalmanként 40-50 ember gyűlik össze az erre a célre kijelölt kocsmában, hogy ott kövessék figyelemmel a meccset.

Valahogy érlelődött bennem a gondolat, hogy legalább egyetlen egyszer nekem is el kellene oda mennem, ha már alapítótag vagyok...
Így végül tegnap erre sort is kerítettem (egy másik magyar orvoskolléga társaságában).
Szerintem elég jól sikerült beilleszkedni a tömegbe.
Ti magatok is megítélhetitek ennek a remek képnek a segítségével.

De aztán valahogy úgy adódott, hogy meccs alatt mégiscsak jobbára a munkáról valamint a geocachingről beszélgettem a velem ülő sráccal.

Mellesleg kényelmesen megverük a darazsakat (Borussia Dortmund), 2-1 lett az eredmény.

Érdekesség még a Bayern jelmondata, a címben is szereplő „Mia san mia” – ez a hochdeutsch „Wir sind wir” = „(Azok) vagyunk, akik vagyunk” mondatnak a kissé dialektális formája.
A wir-ből a délnémetben mir lesz, ebből meg a bajorban mia.
A sind hasonlóképp lesz san.

Jó lenne egyszer bajorul is megtanulni...