Most már tényleg nincs kedvem tovább politizálni a blogomon, de ha már belekezdtem, akkor ezt a legújabb fordulatot még mindenképp meg kell osztanom veletek.
Tehát, mint korábban említettem, a miniszterelnök beígérte az előrehozott választást márciusra, de december 29-e előtt alkotmányjogi okokból még formálisan nem írhatta azt ki. Ezzel együtt valahogy mindenki abból indult ki, hogy ha a miniszterelnök ezt ígérte, akkor ez így is lesz (mert hát ugye, amit egy politikus mond...).
De mint kiderült, közben titkos tárgyalások zajlottak az ellenzékkel (pontosabban: a Szövetséggel), vélhetőleg az ünnepek alatt is, mert ma, december 27-én, szombaton kihírdették, hogy megállapodtak: nem lesz választás, a kormány marad, a jövőben nem fogja a Szövetség csak úgy leszavazgatni a kormányt, sőt tavasszal még a (jelenleg érvényben lévő, eredetileg a Szövetség által beterjesztett) költségvetés baloldali ízlés szerinti átszabásához is hozzá fognak járulni.
Vérmérséklettől és beállítottságtól kétféleképpen lehet nézni a dolgot:
1. A poltikusaink önmérsékletről tettek tanúbizonyságot, Svédország, a svéd nép érdekeit figyelembe véve bölcs kompromisszumot kötöttek, hogy így továbbra is kormányozhatóvá váljon az ország, és ne veszélyeztesse a gazdaságot az esetleges politikai instabilitás.
2. A megalkuvó, gerinctelen férgek oldaltól függetlenül annyira rettegnek a pozícióik meggyengülésétől, hogy inkább elárulják az elveiket és a deklarált céljaikat, semmint hogy a nép netán tavasszal megmondja róluk a véleményét.
Szerintem minimális fantáziával rá lehet jönni, hogy én melyik véleményt osztom...