Geocaching – you do interesting things, you meet interesting people.

A harmadik nap szólt arról az általam javasolt rekordkísérletről, hogy minél több különböző típusú cache-t találjunk, regisztráljunk egy nap alatt.
A többieket sem kellett sokáig győzködni erről, úgyhogy ezen a napon ebbe vágtunk bele.

Mint korábban említettem, a GPS Adventures és a Giga-esemény eleve két különleges cache-típus, ezeknek a regisztrálásával nyílt lehetőség arra, hogy több típust szedjünk össze, mint ami bármikor máskor lehetséges lenne.

A hagyományos láda ugyebár nem gond, a megfejtett rejtvényekből is spóroltunk erre a napra.
A mászkálós „Multi” és „Wherigo” ládákból egyet-egyet előkészítettünk Tetovált Lánnyal már a megérkezés napjának estéjén/éjszakáján (akkor végigjártuk az utat, megkerestük a végládát, hogy ezen a rekordos napon már csak egyenesen a ládához kelljen mennünk beírni a nevünket).

Ami nagyobb kihívást jelentett, azok a különleges ládák, valamint a hagyományosabb események voltak.
Mivel ugye ezen a napon volt már egy Giga-esemény, a szervezők nem akarták, hogy „sima” események is legyenek ugyanakkor a közelben.
Nos, ha a közelben nem, akkor majd máshol...

Egy ilyen esemény a CITO (Cach In Trash Out – ezek afféle takarítós, szemétszedős események szoktak lenni, ez is egy külön típus). Nos, ha Mainzban (és egyáltalán Rheinland-Pfalz államban) nem is volt, hát rendeztek mások egy ilyet Hessenben, még Frankfurton is messze túl.
Reggel fél nyolckor kellett egy parkot takarítani (tehát újabb korai kelés).
Vajon mennyire lehet népszerű egy ilyen program?
Nos, annyira, hogy nem bizonyult elegendőnek a kijelölt terep, még két-három további parkot kellett találni a számunkra, hogy ott is takaríthassunk.
Az esemény netes oldala szerint 327-en voltunk jelen, és ez a szám teljesen hihetőnek is tűnik.

Kellett aztán a teljesítményünkhöz egy „sima” esemény is (nem Giga, nem takarítós).
Ilyen is csak egy kicsit távolabb akadt.
Egy igen érdekes figura hirdetett meg egy 72 órás „eseményt” – ami kicsit eltér a szokványos időtartamoktól (általában fél vagy egy óra szokott lenni). Nehézségként 4,5/4,5-et adott meg (a szokványos 1/1 helyett).
És a történet:
A fickó egy olyan céget vezet, ami a Németországba vezényelt amerikai katonák költöztetésével foglalkozik. Kamionok, raktárak, efféle.
Ő maga is vezeti a kamionokat, és útközben persze goecachingezik is.
Mainzban (is?) van egy jókora raktára, ahol a katonák  cuccait tárolja órási ládákban.
Beiinvitált, megmutatta, lenyűgöző látvány volt.
Szívesen fényképeztem volna, de meg sem mertem kérdezni...
De higyjétek el, rendkívüli élmény volt.
Szóval ez a fickó kitalálta, hogy aki a Giga-eseményre jön, és már nem jut neki szállás a városban, az tábort üthet a raktár körüli szabad téren.
Még egy kis (szintén logolható...) tűzrakó helyet is kialakított tábortűz/grill céljából, mellette hintával és függőággyal.
Ez a tábor három napig állt, aki akart, ott lakott, de bárki, aki a három nap alatt beköszönt, regisztrálhatta, hogy „részt vett” az eseményen.
Viszont egy konténer tetején helyezték el a könyvet, amibe fel lehetett jegyezni a látogatást – innen a magas terepnehézség...
A tulaj és a felesége nagyon jó arcok voltak, és igen szívesen fogadtak minket, noha mi már sokszázadik látogatók lehettünk, és mint megtudtuk, ők maguk nem sokat aludtak az elmúlt napokban.

Kellett még pár további különlegesebb ládatípust is találnunk a rekordhoz, többek közt egy „Letterbox”-ot. Ilyenből egy igazán megfelelő volt a környéken.
Egy teljesen kieső, kihalt bekötőút mellett (ahol még parkolni is csak jóval odébb lehetett) kellett fölmenni egy hegyoldalra.
Ismét jelét láttuk annak, hogy mások is hasonló rekordkísérlettel foglalkoznak, mint mi: emberek sokasága ment az úton, a hegyoldal csúszósra volt koptatva a sok aznapi mászótól, a ládánál meg szabályos sorbanállás alakult ki.

Végül meglett a rekord (13 különböző cache-típus egy nap alatt) – érdekes, hogy végül magán a Giga-eseményen igazából nem is maradt időnk igazából résztvenni, éppen hogy csak bementünk és regisztráltuk a jelenlétünket, noha sok érdekesnek ígérkező kiállítás volt ott, mindenféle izgalmas és hasznos mütyürrel vagy éppen logikai játékkal.
Talán majd legközelebb...

Nos, hát akkor ennyit Mainzról.

Nem tudom, nem unjátok-e már a sok geocaching-témát a blogomon – én egy kicsit igen, úgyhogy igyekszem legközelebb valami másról írni.
Addig azonban megint jön egy kisebb szünet – várhatólag július elején tudok legközelebb egy újabb poszttal jelentkezni.