Akkor kezdjük először a nyelvtannal.
A magyar (meg pár más nyelv, mint mondjuk az angol, német, francia) névelőkkel fejezi ki a határozottság fokát, ennek megfelelően van határozatlan és határozott névelő.
egy – a, az
a, an – the
ein, eine – der, die, das
un, une, des – le, la, l´, les (mondjuk a franciában van egy még további kategória, a részelő névelő is – du, de la, de l’, des – de ez most mellékszál)
A svéd, dán és a norvég nyelv viszont egy kicsit más úton jár.
Itt is van határozatlan névelő, a határozott „névelő” viszont a szó végére kerül.
Úgyhogy svédül például
egy híd: en bro
a híd: bron
egy ház: ett hus
a ház: huset
(Most ahogy utánanéztem, megtudtam, hogy a skandináv nyelveken kívül még a románban van hasonló rendszer; érdekes.)
Tehát svédül Bron, dánul Broen azt jelenti, hogy „A híd” – ez egyben azt is illusztrálja, hogy mennyire hasonlít ez a két nyelv.
Ami rögvest kapcsolódik is a témánkhoz.
A címben említett krimisorozat ugyanis olyan szorosan egyszerre svéd és dán, amennyire csak lehetséges.
Az első szezon sztorija úgy indul, hogy az Öresund-hídon, Malmö és Koppenhága között, pont a két ország határán találnak egy holttestet. Amiről rögvest kiderül, hogy nem is egy holttest, hanem kettő – egy svéd politikusnő és egy dán prostituált fél-fél testéből lett összeszerkesztve.
Ez hát a kiinduló helyzet, így a svéd és a dán rendőrség kénytelen szorosan együttműködni a nyomozás során. A szálak és a további gyilkosságok is érintik mindkét országot.
Ezt a sorozatot még annak idején a terapeutám ajánlotta nekem megnézésre.
Maradjon jótékony homályban az a kérdés, hogy vajon miért...
Nemrég családilag belekezdtünk Bron-ba, és nagyon-nagyon élveztük, úgyhogy viszonylag hamar meg is néztük mind a három szezont.
A sorozat kicsit a Broadchurch-höz hasonlít.
Itt is van egy férfi-nő nyomozópáros, fontos az ő egymás közötti dinamikájuk. Egyáltalán, fontosak a pszichológiai vonalak.
Maga a sorozat úgy épül fel, hogy a nyomozás mellett látunk néhány párhuzamos történetet futni. Különféle családi drámák, munkahelyi sztorik.
Mindenféle további magyarázat nélkül, hogy az adott történetszál vagy az abban szereplő emberek hogy is kapcsolódnak a nyomozáshoz. Esetleg csak áttételes, közvetlen kapcsolat van. Vagy az egyik nyomozó élete szempontjából lesz fontos az egyik egyik szereplő. Vagy egy későbbi gyilkosságnak lesz a tanúja vagy áldozata valaki. Vagy egy téves nyom.
Jópofa, jó ez a sokáig fenntartott bizonytalanság.
Érdekes, szép vagy tragikus mellékszálak.
Jobbára tragikusak.
A cím szerintem többszörösen szimbolikus.
A híd – egyrészt persze maga a két ország között híd, ahol a gyilkosság történt (és amin folyton oda-vissza kell autózniuk a nyomozóknak).
Aztán híd abban az értelemben, hogy a két ország nyomozóinak együtt kell működniük. Egyébként a svédek mindig svédül, a dánok dánul beszélnek, és szemrebbenés nélkül megértik egymást. OK, persze nagyon hasonlít a két nyelv, de ebben azért egy kicsit kételkedem, mert a dán kiejtés sokkal inkább eltér a svédtől, mint a norvég. Ugyanakkor lehet, hogy akik a határ közelében laknak, jobban hozzá vannak szokva a dán nyelvhez, és tényleg ilyen jól értik.
Közben a svéd-dán kulturális különbségeket is szépen kiemeli a sorozat, ismét a hídépítés szükségességére utalva.
Mint ahogy azoknak a társadalmi, erkölcsi és egyéb szakadékoknak a kapcsán is, amik felvetődnek a filmben. Ahogy például családtagok nem értik meg egymást, nem figyelnek oda egymásra, nem veszik észre, mi zajlik a másikkal.
Aztán híd abban az értelemben is, hogy hogyan talál egymásra két ember, hogy lehet megbocsátani régi hűtlenséget, árulást, tovább lehet-e egyáltalán lépni...
Szóval messze nem csak egy krimi.
Nézzétek meg, nagyon jó.