Az utóbbi időben olvastam pár könyvet, amikről aztán nem írtam blogposztot (pedig talán érdemes lett volna).
Egyéb olvasnivalókból kifogyva vettem le ezt a könyvet a polcról – már egy jó ideje ott állt.
Azt hittem, Jucustól kaptam valamikor ajándékba, de ő azt mondja, hogy nem.
Akkor hát nyilván valaki mástól; valahogy egy ködös „ajándék” érzésem van a könyv kapcsán, másrészt meg semmi okom sem lett volna, hogy én magam vegyem meg a könyvet. Sose hallottam korábban a szerzőről (pedig lehet, hogy illett volna), sem magáról a könyvről.

Mindenesetre akárki is volt az ajándékozó, jól eltalálta az ízlésemet.

Van egy előszó a magyar fordítótól – ezt kicsit bosszantónak tartom, mert két oldalban előre elmond mindent, ami a könyvben történni fog. Ha nem is alkalmazzuk a „spoiler” fogalmát – elvégre nincsenek vártalan fordulatok a könyvben, nincs valamiféle megfejtendő rejtvény sem benne – de mégiscsak fölöslegesnek érzem azt, hogy előre megtudjak mindent, aminek a szerző szándéka szerint lassan kellene csak kibontakoznia.
Ugyanakkor ha nincs az előszó, akkor lehet, hogy pár oldal után lerakom a könyvet, mert egyszerűen csak egy fölöslegesen brutális kriminek tartottam volna.
Nehéz is megmondani, hogy mi ez a könyv. Tulajdonképpen akár sci-fi is lehetne, végül is vannak benne valamiféle idegen lények. Vagy urban fantasy – misztikus, vallásos vonal is van benne, és jobbára modern, városi környezetben játszódik. Vagy történelmi regény – nagyjából hetven évet fog át a történet, és valós eseményekről (második világháború, a kommunizmus különböző fázisai, rendszerváltás), létező személyekről, vagy kitalált, de az adott korszakra jellemző szereplőkről (nácik, kommunisták, bűnözők, drogosok, kurvák, menedzserek...) szól a könyv.

Többféleképpen lehet olvasni ezt a művet, engem leginkább a következő vonal ragadott meg benne:
Adott egy helyzet, egy csoport, ahol azok a dolgok, amikről egy vallásban beszélnek, azok itt tényleg, szó szerint, valóságosan és tapasztalhatóan igazak.
Mindenekelőtt a vezérmotívum a „szív felébresztése” – ez az orosz ortodox spiritualitásban egy fontos fogalom. Annak idején fordítottam is egy képregény-könyvet az orosz lelkiségről, ami pont az „Ébreszd fel a szíved” címet viseli. Biztos már csak ezért is áll közel hozzám egy könyv, ami szintén erről szól.

Szóval vannak a kiválasztottak, akiknek „felébredt a szívük”, akik beszélnek és látnak a szívükkel, mégpedig sokkal többet, mint amit a szem láthat. Akik „testvérekre és nővérekre” találtak, akikkel sokkal közelebbi kapcsolatban vannak, mint bárki mással. A testvérekkel való együttlét nagyobb öröm bármi másnál, a szex és hasonlók teljesen érdektelenné válnak mindahhoz képest, amit a testvérek közelsége adhat. Megértik a világ eredetét, és célját...
Nagyon át tudom érezni, milyen nagyszerű dolog, micsoda boldogság ezekhez a nyers gyümölcsöt evő, felébredt, kedves emberekhez tartozni.
Akik ugyanakkor szemrebbenés nélkül megölnek bárkit, ha arra van szükség, mert amúgy is eleve „halott” mindenki, aki nem tartozik közéjük. És úgy adódik, hogy erre gyakran van szükség...

Szóval számomra mindez a vallás szépségéről és kegyetlenségéről szól – nem egy konkrét valláséról, hanem úgy általában.

Közben elgondolkodtató, hogy bár a vallásban gyakran halljuk ezeket a hangzatos kifejezéseket – újjászületés, testvérek, közösség Istennel – de mindez megmarad valami szimbolikus szinten, ezek nem jelennek meg valóságos tapasztalatként.
Viszont a hívő ember nagyon szeretné, hogy mindez valóság legyen – és talán annál inkább igyekszik úgy tenni, mintha ez megtapasztalhatóan igaz lenne – talán ebből az akaratból és erőltetésből születik minden fanatizmus és kegyetlenség?

Nekem főleg ezek jutottak eszembe erről a könyvről.
Tetszett, ajánlom nektek is.

Utóbb trilógiává bővült a mű, a szerző írt hozzá egy előzményt (Bro útja) és egy folytatást is (23 000).

Idővel tán beszerzem azokat is.