Egy buszmegálló felé szaladok.
Előttem egy lány fut ugyanoda. Ahogy rohan, a nyitott táskájából kiesik egy könyv. Nem veszi észre, fut tovább.
Megállok felvenni a könyvet – miközben tudom, hogy ezzel az időveszteséggel én már biztos, hogy nem érem el a buszt.
Egy kisalakú, vékony, drapp, keményborítós könyv. A múlt század első felében adtak ki ilyen könyveket.
Felveszem, megyek a lány után.
Őt most nem látom, mert egy visszafelé kanyarodó lépcsőn kell menni a megállóhoz.
Remélem, hogy nem érte el a buszt, és így oda tudom adni neki a könyvet.
Felmegyek a lépcsőn, és valóban, ott áll a lány a megállóban, és nagyon keresgél valamit a táskájában.
Odaadom neki a könyvet.
Örül neki, hálás.
Eleinte egy kicsit zavarban van, de aztán valahogy beindul közöttünk a beszélgetés.
Az asszociációim egyrészt egy korábbi posztom felé irányulnak – abban az esetben ugye tényleg felvettem egy lány elejtett újságját...
Aztán kicsit később az is eszembe jutott, hogy a közelmúltban egy kedves, fiatal lányismerősnek adtam kölcsön tudományos-fantasztikus novellákat (direkt az ő számára válogatva), egy másiknak pedig pár nap múlva fogok szintén sci-fi tárgyú regényeket kölcsönözni.
Ez utóbbi alkalomból éppen most újra is olvastam az egyiket könyvet, amit adni készülök neki (A halál útvesztője).
Szóval itt lehet valami összefüggés...