Elég sok idő eltelt már az Annáról szóló „sorozat” első része óta, nem igazán tudósítottam Anna kalandairól – de akit érdekelt, az Anna blogján közvetlenül tőle magától olvashatta, nézhette, hogy mi történt vele.

Lassan kilenc hónapja van már kint Szöulban, most már a hazatérés is itt van belátható közelségben. De előtte még elutaztunk hozzá, hogy meglátogassuk, megnézzük hol tanul, hol és hogyan él.

Büszke szülőként be szeretnék róla számolni, hogy Anna koreainyelv-tanulása nagyon sikeresen zajlott, zajlik.
Egyik negyedév (vagy amilyen egységekben ezen az egyetemen mérik az időt) végén „kiváló diák” kitüntetést kapott.

Nemrég pedig a „19th world Korean languages speech contest for foreigners” döntőjébe kerül, nemzetközi szinten a legjobb 17 versenyző közé (az ő egyeteméről vele együtt hárman jutottak be ide).

Most, hogy meglátogattuk, mi is hallhattuk, milyen szépen, meggyőzően beszél koreaiul. Egyik este pedig egy koreai ismerősünkkel mentünk vacsorázni, és ő is azt mondta, hogy nagyon jól beszél, szép kiejtéssel. Nem is szólva egy másik estéről, amikor egy angolul nemigen tudó család hívott meg minket magukhoz vacsorára – csak találgathattuk, miről cseverészik éppen önfeledten a vendéglátóinkkal.

Mindezt a tudást a Kyung Hee Egyetemen szerezte meg.
A látogatásunkkor úgy foglaltunk szállást, hogy minél közelebb legyünk Anna kollégiumához (egész konkrétan a szomszédban voltunk), így az egyetemhez is egész közel laktunk.
A látogatásunk legelső és a legutolsó sétája is az egyetemhez vezetett.
Hatalmas területen, rengeteg épületből áll az iskola.
Van saját kórházuk az orvosképzés céljaira, de még sokkal izgalmasabb, hogy építettek egy saját Notre Dame-ot, valamint egy klasszicista meg egy romatikus-lovagváras épületet is. És ezekben a hatalmas Harry Potter-hangulatú épületekben még csak nem is az órák zajlanak – az általam Notre Dame-nak nevezett csarnok kizárólag a különféle ünnepségek céljait szolgálja, a másik kettő meg az irodáknak és a könyvtárnak ad otthont.
Közelebbről megnézve nagyon érdekes a stilusok keveredése.
A Notre Dame domborművei és csatlakozó szobrai a leginkább szocreál stílusra emlékeztetnek, az üvegablakok talán a naív művészetre hajaznak, a bejárat előtt meg egy kínai sárkánnyal találkozhatunk.

Az egyetem területén kicsit arrébb további időutazásban lehet részünk.

Szóval jó kis helynek tűnik.

Drukkoljunk Annának, hogy jól sikerüljenek a záróvizsgái ezen az izgalmas egyetemen!