Hát ez igazán zseniális. :) És senki nem röhögött? Te sem? Berci bácsi sem? :D

...és milyen közösségi szerkóban voltál, már akkor! Ah!

@arom: Nem hát - komoly rendezvény volt ez!
Ő türelmesen, udvariasan hallgatott, nyilván szokva volt már szegény az efféle iskolai rendezvényekhez. Még kért is egy példányt a versből. :-)

Én meg csak égtem - akkor nem merült fel bennem, hogy humorosnak fogjam fel a dolgot.

Ez fájt...
:-))))

Egy igazi költő veszett el benned :).
Azért a bátorságod díjazom, tényleg. Szerintem nyugodtan büszke lehetsz magadra!
Én egyszer a rádióban zongoráztam, kb. fél évvel korábban kezdtem tanulni. Hát, képzelheted, őstehetség voltam, a kis Mozart reinkarnációja :D. Remélem, már nincs meg a felvétel... Meg anno voltam Sicc is 9 évesen, az menő volt, bár nem a színésznői teljesítményem miatt, hanem azért, mert a színpadon gokartozhattam :).
Szerintem tök jók ezek az emlékek.

@α Ursae Minoris:
"Ő türelmesen, udvariasan hallgatott, nyilván szokva volt már szegény az efféle iskolai rendezvényekhez. "

lehet, hogy emiatt lett alkoholista? :)

(ui: nem voltál úttörő?)

Akkori korodhoz képest nagyszerü a vers. Csodálom a bátorságod én soha nem mertem volna kiállni bármit is elszavalni. Szuper gátlásos gyerek voltam,. Szerencsére aztán valamikor kinőttem.

@Loriana: Köszönöm szépen!
Aranyos lehettél, ahogy Siccként gokartozol a színpadon. :-)
Nem maradt fenn véletlenül egy kép a családi archívumban erről a jelenetről? Szívesen megnézném...

@Lady.Bird: Alkoholista lett? Azt tudom, hogy Amerikában ittas vezetésen érték, de ebből még nem feltétlenül következik, hogy alkoholista. (Ez most a szakmámba vág egy kicsit, mert a stockholmi ittas vezetők jelentős része történetesen hozzám kerül...)
De, voltam úttörő. Viszont amikor ez a kép készült, akkor már nem, akkor már gimnazista voltam, és így látogattam vissza vendégszerepelni az egykori iskolámban. Ez magyarázza az úttörő-egyenruha hiányát.

@Csodabogár: Köszönöm a dicséretet!
Az ilyesfajta bátorság soha nem hiányzott belőlem, kiskoromtól kezdve gond nélkül kiáltam színpadra, szerepelni ha arról volt szó.
Sőt, annyira élveztem az effélét, hogy (még egészen kisgyerekkoromban) azt mondtam a pályaválasztási terveimről, hogy pap leszek vagy színész. :-)
Viszont mondjuk egy lányhoz nem mertem odamenni beszélgetni...