Az utóbbi egy év során a pokémonok sajnálatos módon háttérbe szorították a geocachinget az életemben, ami egyértelműen meg is látszik a statisztikámon:
Az utóbbi két hétben viszont szabadságon voltam, és most újra keményen belehúztam a ládák keresésébe.
Az egyik nap egy bizonyos kihívás keretében egy minél régebben kihelyezett ládát akartam megkeresni, így célba vettem a „Silence of the guns” nevű (2001 májusából származó) cache-t egy stockholm környéki erdőben, egy elhagyott lőtéren.
A terep egy kicsit meredekebb volt, mint amire számítottam, de különösebb gond nélkül megérkeztem a helyszínre.
Viszont a láda keresgélése közben – a cache nevével szöges ellentétben – közeli löveseket hallottam.
Ez elgondolkodtatott – lehet, hogy a lőtér mégsem teljesen elhagyatott? Vagy ugyan hivatalosan már nem működik, de valakik hobbiból azért kijárnak ide lövöldözni? Vagy a hangok nem is a lőtérhez kapcsolódnak, hanem vadászok vannak a közelben?
Arra jutottam, hogy valami módon jó lenne jelezni a fegyvereseknek, hogy itt vagyok, és hogy nem vagyok őz.
Némi töprengés után azt a megoldást találtam ki, hogy a telefonom hangerejét a maximumra állítom, és bekapcsolom a Despacito-t. Biztos voltam benne, hogy ez eléggé feltűnő, és az őzek sem szokták ezt a számot nyomatni.
Kicsit ugyan voltak fenntartásaim az ötletemmel kapcsolatban, mert gyerekkoromban belém nevelték, hogy az erdőben tisztelettel, csöndben kell viselkedni (mint egyfajta templomban), és az eseteleges vadászok sem vennék jó néven, hogy elriasztom a vadat – de arra jutottam, hogy itt most életmentésről van szó, ami felülírja ezeket az elveket.
Úgyhogy zengjen a Despacito!!
Ez aztán végül működött is, a láda is meglett, és én is túléltem a kalandot.
Ismét bebizonyosodott tehát, hogy a muzsika a barátunk.
