Ma reggel felfigyeltem valamire.
Éppen a pizsmámat hajtogattam össze, amikor felfigyeltem rá, hogy a felsőrész nyakánál egy GV jelzés látható.
Az első gondolatom persze az volt, hogy valamiféle párhuzamos valóságban vagyok, mint egy Philip K. Dick könyvben, vagy egy olyan filmben, mint mondjuk a The Island.

Ezt aztán hamar elvetettem, és eljutottam egy sokkal hétköznapibb, ámde mégis hihetetlen megoldáshoz.
Korábban említettem (például ebben a posztban), hogy egykor egy kolostorban, egy katolikus életközösségben éltünk.
Ott úgy működött a dolog, hogy leraktad a szennyes ruháidat egy bizonyos helyre, aztán a mosodás meg a vasalós testvér a gondoskodott mindenről, és pár nap múlva ott figyeltek a ruháid tisztán, összehajtogatva a polcodon.
Egy időben sokat jártam a vasalószobába – hogy a vasalós lánnyal beszélgessek...
Ennek a rendszernek a működéséhez valahogy azonosítani kellett a ruhákat, erre szolgált a ruha megfelelő helyére kimoshatatlan filccel ráírt (igényesebbeknél: rávarrt) monogram.
A közösségből való eltávolításunkat követően az O betűvel ellátott ruháim még jó ideig emlékeztettek egy másféle élet immár elveszett lehetőségére.

Úgyhogy arra jutottam, hogy ez lehet a racionális magyarázat a jelenségre.
A dolog azonban, ahogy említettem, mégiscsak meglepő, két okból is.
Az egyik, hogy több mint húsz éve jöttünk el a közösségből. Lehetséges, hogy én már húsz éve hordom ezt a pizsamát?
A másik pedig az, hogy akkor miért nem O betű van a pizsamámban? Ki az a GV?

De Jucus biztosított róla, hogy ez a pizsama valóban megvan már több mint húsz éve, a GV meg egy Grégoire Vidal nevű testvér volt a közösségben (akinek ezek szerint lenyúltam a pizsamáját).

Szóval ilyen érdekes dolgokra lehet rájönni, ha az ember alaposabban megnézi a saját ruháját...