Vegyes érzések maradtak bennem a tegnapi posztom után.
Egyrészt jól esett sokak támogató visszajelzése (bár még jobban esett volna, ha a „Milyen hülyék ezek a svédek” helyett a „De mi szeretünk téged, Oszkár!” lett volna az elsődleges  fókusz), másrészt az is jogos észrevétel volt, hogy magam is tehetek a dologról, én magam hangsúlyoztam azt a rendelőben, hogy hamarosan talán vissza is térek, nem kell engem búcsúztatni.

Aztán meg meg utólag belegondolva bánom a posztot belengő önsajnáltatást is.

Éjjel rosszul aludtam, és a hajnal előtti, a svédek által a „farkasok órájának” nevezett időben (amikor különösen nagy a sötétség ereje) végképp elkapott a csüggedés.

De ezután egy szép, napos hajnalra ébredtem, a szívemben is lelkesedéssel és tettvággyal.

Nem embereknek dolgozom és emberektől várok jutalmat, hanem Istennek dolgozom, anélkül hogy jutalmat várnék érte Istentől.
(Ez annyira fennkölten hangzik, hogy joggal kételkedhettek benne, hogy ez tényleg így van-e; amire azt válaszolnám, hogy igazatok van, de legalábbis erre törekszem.)

Liljeholmen immár a tegnap, köddé vész, mint az éjjeli álmok.
Mától új kalandok várnak rám Huddingében.
(Jó, már hónapok óta járok Huddingébe heti egy-két alkalommal, de mától teljesen ott tudok lenni, nemcsak tűzoltásra, hanem hosszútávú tervezésre is lesz lehetőségem. És OK, nem olyan igazán nagy kalandok várnak rám itt sem, csak amolyan rám méretezett kalandok.)

Alapvetően kedves, jóindulatú személyzet vár rám (köztük három fiatal doktornő), akik örülnek az új főorvosnak; lehetőségem lesz arra, hogy befolyásoljam a rendelő munkájának további irányát.
A korábbi helyen nem nagyon ültem ki a nővérekkel kávézgatni, mert igencsak untattak a hosszú beszélgetések a semmiről – másrészt ha nem veszek részt abban, amit a svédek a „szociális élet” fogalma alatt értenek, akkor nem csoda, hogy kivülálló maradok. Ha akarom, itt most majd játszhatom máshogy a játékot.

Ma reggel elcipeltem (busszal) a virágaimat is az új rendelőmbe, úgyhogy ezzel hivatalosan is magamévá tettem a helyet.
A virágaimon kívül még egy érdekes képet megosztok veletek a rendelőről. Az alsó szinten helyezkedik el ez a kapcsolószekrény.
Nehezen tudom eldönteni, hogy ez tényleg egy használatban lévő dolog-e (ha igen, akkor a rejtélyes feliratokból következtetve innen irányíthatják a környező háztömbök vízellátását és talán a szellőzését is), vagy inkább csak valami ipartörténéti érdekességként borítják ezek a kapcsolók és mérők az egész falat.