Vegyes érzések maradtak bennem a tegnapi posztom után. Egyrészt jól esett sokak támogató visszajelzése (bár még jobban esett volna, ha a „Milyen hülyék ezek a svédek” helyett a „De mi szeretünk téged, Oszkár!” lett volna az elsődleges fókusz), másrészt az is jogos észrevétel volt, hogy magam is…