Egy vadonatúj ország Afrikában, Azawad, ami éppen most (április 6-án) kiáltotta ki függetlenségét Malitól, kihasználva az ottani zűrzavaros helyzetet.
Megjegyzem, ez a szakadár ország így kapásból (jóval) nagyobb területet fed le, mint az, ami ezáltal megmarad Maliból.
Az aztán már más kérdés, hogy mennyire lesznek sikeresek. Egyelőre senki sem akarja elismerni őket, másrészt viszont kérdéses, hogy akad-e bárki is, akinek szándéka és lehetősége is lesz arra, hogy áldozatokat hozzon Mali egységének a helyreállításáért.Én mindenesetre drukkolok nekik, és egyáltalán mindenféle függetlenségi mozgalomnak – új országok egyben érdekes új zászlókat is jelentenek.
Az újdonsült országhoz tartozik Timbuktu is, ami egykor komoly vallási és kulturális központ volt.
Mára már kissé megkopott a város fénye (tán hatvanezren sem laknak már itt), de továbbra is egy igen értékes és különleges gyűjteményt rejt a hely, és – nem ok néklül – maga a város is UNESCO világörökségnek lett nyilvánítva.
Még az a kedves történet jut eszembe erről a helyről, amikor egy ausztráliai versíró verseny döntöjében az volt a feladat, hogy egy négysoros verset kell írni, aminek arra kell végződnie, hogy Timbuktu.
Az alábbi alkotás egy kifinomult, jámbor próbálkozás volt:
"I was a father all my life,
I had no children, had no wife,
I read the Bible through and through
on my way to Timbuktu..."
I had no children, had no wife,
I read the Bible through and through
on my way to Timbuktu..."
De a közönség tetszését inkább a kevésbé tanult verenyző nyerte el, az alábbi művel:
"When Tim and I to Brisbane went,
we met three ladies cheap to rent.
They were three and we were two,
so I booked one and Tim booked two..."
we met three ladies cheap to rent.
They were three and we were two,
so I booked one and Tim booked two..."
