Egy vadonatúj ország Afrikában, Azawad, ami éppen most (április 6-án) kiáltotta ki függetlenségét Malitól, kihasználva az ottani zűrzavaros helyzetet.
Megjegyzem, ez a szakadár ország így kapásból (jóval) nagyobb területet fed le, mint az, ami ezáltal megmarad Maliból.

Én mindenesetre drukkolok nekik, és egyáltalán mindenféle függetlenségi mozgalomnak – új országok egyben érdekes új zászlókat is jelentenek.
Az újdonsült országhoz tartozik Timbuktu is, ami egykor komoly vallási és kulturális központ volt.
Mára már kissé megkopott a város fénye (tán hatvanezren sem laknak már itt), de továbbra is egy igen értékes és különleges gyűjteményt rejt a hely, és – nem ok néklül – maga a város is UNESCO világörökségnek lett nyilvánítva.
Még az a kedves történet jut eszembe erről a helyről, amikor egy ausztráliai versíró verseny döntöjében az volt a feladat, hogy egy négysoros verset kell írni, aminek arra kell végződnie, hogy Timbuktu.
Az alábbi alkotás egy kifinomult, jámbor próbálkozás volt:
"I was a father all my life,
I had no children, had no wife,
I read the Bible through and through
on my way to Timbuktu..."
I had no children, had no wife,
I read the Bible through and through
on my way to Timbuktu..."
De a közönség tetszését inkább a kevésbé tanult verenyző nyerte el, az alábbi művel:
"When Tim and I to Brisbane went,
we met three ladies cheap to rent.
They were three and we were two,
so I booked one and Tim booked two..."
we met three ladies cheap to rent.
They were three and we were two,
so I booked one and Tim booked two..."