Az utóbbi (bő) egy hétben történt pár érdekes dolog, jók is, rosszak is.

1. Krimi
Volt nálunk egy kisebb betörés.
Azt is kell hozzá tudni, hogy társasházban lakunk.
Egyik éjjel Jucus valami nagy zajra ébredt (pontosan 03 óra 10 perckor), kinézett az ablakon, látott egy bűnözőnek öltözött fickót a kertben álldogálni, aki azután (mivel valószínűleg észrevette, hogy nézik) elment.
Reggel látjuk ám, hogy a (közös) mosókonyha ablaka be van törve, sőt, kicsit később látta is Jucus az éjjeli fickót odabenn mászkálni.
Kihívta a rendőröket, akik kijöttek, már a ház előtt volt a rendőrautó (épp el is tudták volna kapni a fickót), de megfordult és elment – mint utóbb kiderült, fegyveres rabláshoz riasztották őket.
A délután folyamán ismét visszatért a figura, akkor már én találkoztam vele – jellegzetes drogos kinézetű srác volt, leginkább heroinra tippelnék.
Elővettem a mobilomat, hogy lefényképezzem (jól fog az még jönni a rendőrségnek) – ezt persze nem díjazta a srác, megpróbálta elvenni a telefonomat, úgyhogy egy kisebb dualkodás is kialakult, de aztán végül távozott a fickó.
Na, ezek után már összecsődült a lakásszövetség vezetősége, kijöttek a rendőrök, valamint (kábé a negyedik telefonálás után) végre az üveges is, hogy megcsinálja azt az ablakot.
A szemetesben megtaláltuk a fickó injekciós tűjét is (ezzel a sejtésem beigazolódni látszott).
Másnap bevittem a készített képet a rendőrségre (akik persze képtelenek voltak megoldani egy ilyen bonyolult feladatot, mint egy fájlnak a mobilról a számítógépre való másolása, úgyhogy végül ezt is nekem kellett megtennem a számukra).
Tulajdonképpen csak ennyi – nem hiszem, hogy nagyobb erőfeszítést fognak tenni a drogos srác előkerítésére, a háznak a biztosító kifizeti a törött ablakot, úgy tűnik, más kár nem esett, a fickó meg szerintem nem fog többet visszatérni (legalábbis remélem...).

2. Juli
Egy internetes fórumon olvastam egy lányról, aki (posztdoktori) biológus kutatói ösztöndíjat kapott Stockholmban, a Karolinskán, és sürgősen lakásra lenne szüksége, hogy ténylegesen ki is jöhessen.
Először csak arról írtam neki, hogy mennyire reménytelen szállást kapni ebben a városban, de aztán egy hirtelen ötlettől vezéreltetve felajánlottam neki, hogy tulajdonképpen átmenetileg lakhat nálunk.
A magam számára is váratlan volt az ötlet, érdekes módon a család többi tagja is rögtön pozitívan állt a dologhoz, úgyhogy egy hete már Juli is itt lakik velünk.
Belegondoltam abba, hogy valószínűleg egy szakácsot vagy egy villanyszerelőt nem fogadtunk volna be, de vélhetőleg más „egzotikus” értelmiségit – mondjuk egy balettáncost vagy részecskefizikust – sem.
Biológusként azonban végül is kolléga, majdnem orvos (ha némileg tágan értelmezzük a fogalmat), másrészt meg kifejezetten imponál, hogy 28 évesen már megvan a PhD-je, és gőzerővel kutat tovább. Azt is mondhatom, hogy olyan valaki, amilyen talán én lehettem volna, vagy amilyen szerettem volna lenni.
Ráadásul pont olyasmi a kutatási területe, mint amire az idei év kémiai Nobel-díját adták.
Az azért még egy elgondolkodtató szempont, hogy vajon ugyanilyen lelkes lettem volna-e a szállásadással, ha egy azonos korú, azonos kutatási témájú fiúnak lett volna szüksége egy ágyra...
Nehéz kérdés, nincs megnyugtató válasz.

3. Laca
Egész friss hír, hogy a sógorom stroke-ot kapott, vagyis pontosabban „csak” egy TIA-t. Viszonylag gyorsan elmúlt, reméljük nem is lesz semmit továbi következménye vagy folytatása.
Ezzel együtt ijesztő a dolog.
Elsősorban persze őt magát sajnálom, de az is eszembe jut, hogy annyi idős, mint én, ráadásul (velem ellentétben) kifejezetten egészséges, sportos életmódot folytat, szóval elgondolkodtató, hogy elvileg egyszer akár velem is meg tudna történni valami hasonló...

4. Masszázs
Hogy végezetül valami kellemesről írjak: A hétvégén elmentünk Jucussal egy páros masszázsra, a végén jacuzzival – nagyon hangulatos, Thaiföldet idéző, ispiráló környezetben zajlott az egész. Nagyon jó volt.
Túl sok további részletet nem is akarnék megosztani a programmal kapcsolatban, de a stockholmi olvasóim számára melegen ajánlom ezt a helyet, ahol voltunk:
Sparadiset