Amikor februárban Magyarországra utaztam, kihasználtam az alkalmat, hogy vegyek néhány könyvet.
Ezek közül elsőként a Hajszőnyegszövők című regényt olvastam el (szerző: Andreas Eschbach), úgyhogy most erről mesélek.
Sajátossága könyvnek, hogy nem összefüggő történet, inkább egy novellafüzér, amiből egyrészt kirajzolódik a társadalom képe (bemutatva például egy hajszőnyegszövő, egy vándor kereskedő, egy tanító, egy zenész és még sok-sok más ember életét a bolygón, illetve később másutt is), másrészt lassan-lassan kibontakozik a rejtély (Miért is szövik igazából ezeket a szőnyegeket?), és végül annak a megoldása.
Tetszett, ahogy bemutatja a könyv azt az elszántságot, komoly odaadottságot, amivel mindeki alárandeli az életét (és ha kellett, mások életét) a hajszőnyegeknek: A szőnyegek szövői, akik egész életüket arra teszik föl, hogy elkészíthessenek egyetlen szőnyeget, a feleségeik, akiknek az „értékét" a hajuk színe és minősége adja meg, és az egész társadalom, amely megbecsüli és lehetővé teszi a munkájukat.
Érdekes és hiteles volt ennek a társadalomnak a képe. Furcsa, fanatikus, kemény, de talán mégis egy élhető társadalom, bár szinte mindenki, aki megpróbálja a fennálló rend kereteit feszegetni valamilyen módon (a szerelem, a tudás, a művészet vagy a szabadság eszméjétől hajtva), az rendszerint elbukik, akár az életével fizetve a lázadásért - ha pedig látszólag sikerrel jár, azt inkább csak a körülmények szerencsés összjátékának köszönheti.
Ami pedig igazán elgondolkodtató volt, hogy nem ilyen vagyok-e én is ilyen, nem vagyunk-e ilyenek mindannyian?
Minden erőnket összeszedjük, sokmindenről lemondunk, lelkiismeretesen dolgozunk, hogy létrehozzuk életünk főművét (anyagiakban, erkölcsiekben...), majd átadjuk a gyerekeinknek, hogy ők is folytathassák; de lehet, hogy mindaz, amit létrehozunk, csak egy hajszőnyeg - olyasmi, amit rendkívül értékesnek hiszünk, de igazából nincs semmi értelme?
Az elgondolkodtató történetfüzér végén a számomra kicsit erőltetett, triviális és hiteltelen volt a rejtély feloldása, és hiányoltam a folytatást - egy újabb könyvet lehetne írni a következményekről annál a pontnál, ahol a könyv egy nagyon rövid novellával lezárja a történetet.
Szintén negatívum, hogy a könyv nagyon könnyelműen és hiteltelenül dobálózik tízezer évekkel - anélkül, hogy erre igazából szükség lenne a mondanivaló kifejtéséhez.
Érdekes, elgondolkodtató könyv, ami azonban sajnos végül némi csalódást is okozott.
Ezzel együtt érdemes elolvasni.