Δωρίδα τήν ροδόπυγον υπέρ λεχέων διατείνας
άνθεσιν εν χλοεροίς αθάνατος γέγονα.
η γάρ υπερφυέεσσι μέσον διαβάσα με ποσσίν
ήνυεν ακλινέως τόν Κύπριδος δόλιχον,
όμμασι νωθρά βλέπουσα. τά δ’ , ηύτε πνεύματι φύλλα,
αμφισαλευομένης έτρεμε πορφύρεα,
μέχρις απεσπείσθη λευκόν μένος αμφοτέροισιν,
καί Δωρίς παρέτοις εξεχύθη μέλεσι.
(Διοσκορίδης )
Széttárult rózsásülepü kicsi Dórisz az ágyon
s istenné avatott zsenge virágai közt.
Karcsu, sudár-egyenes lábát átvetve közéfont,
küzdve szünet nélkül Küpria harcmezején.
Körbeficánkolt szép öle, s elködösült szeme, mint halk
szélben az őszi levél, bíborosan remegett,
míg a fehér izzású kedv lelohadt a szivünkben,
s Dóriszom elbágyadt testtel az ágyra terült.
(Horváth István Károly fordítása)