Δωρίδα τήν ροδόπυγον υπέρ λεχέων διατείνας
  άνθεσιν εν χλοεροίς αθάνατος γέγονα.
η γάρ υπερφυέεσσι μέσον διαβάσα με ποσσίν
  ήνυεν ακλινέως τόν Κύπριδος δόλιχον,
όμμασι νωθρά βλέπουσα. τά δ’ , ηύτε πνεύματι φύλλα,
  αμφισαλευομένης έτρεμε πορφύρεα,
μέχρις απεσπείσθη λευκόν μένος αμφοτέροισιν,
  καί Δωρίς παρέτοις εξεχύθη μέλεσι.

(Διοσκορίδης )

Széttárult rózsásülepü kicsi Dórisz az ágyon

  s istenné avatott zsenge virágai közt.

Karcsu, sudár-egyenes lábát átvetve közéfont,

  küzdve szünet nélkül Küpria harcmezején.

Körbeficánkolt szép öle, s elködösült szeme, mint halk

  szélben az őszi levél, bíborosan remegett,

míg a fehér izzású kedv lelohadt a szivünkben,

  s Dóriszom elbágyadt testtel az ágyra terült.

(Horváth István Károly fordítása)