Ahogy említettem, hétvégén elkezdtem további SF filmeket nézni.
A „Mennydörgő robaj” című 2005-ös művel kezdtem, ami Ray Bradbury azonos című novellája alapján készült. A novella (természetesen...) remekmű, pár oldal az egész, zseniális kerek egész.Az az alaphelyzet, hogy egy időutazós iroda dinoszauruszvadászatot rendez gazdag turistáknak, ahol olyan állatokat, amik a következő percekben úgyis elpusztulnának – igyekeznek nagyon óvatosak lenni, hogy nem változtassanak meg semmit a múltban, mert tudatában vannak annak, hogy a legkisebb eltérés is beláthatatlan módon megváltoztatná a jelenünket (lásd „pillangó effektus”).
A novella (amennyire ez egyáltalán lehetséges) logikus módon kezeli az időutazásból eredő paradoxont, a cselekmény is inkább elgondolkodtató, semmint drámai.
Meg is lepődtem, amikor láttam, hogy ebből film készült, mert a novella története megfilmesítve legjobb esetben is, ha húsz percet adna ki.
Nos, az eredmény egy igen lesújtó film lett. Azt még elnézném, hogy a film látványvilága bosszantóan gagyi, és legfeljebb a 80-as években üötte volna meg a mércét – nyilván kevés pénzből kellett gazdálkodnia az alkotóknak, nem tehetnek róla.
Hogy a történetet jelentősen átírták, azt is megértem, valamivel csak ki kellett tölteni a másfél órát.
Az már jobban zavar, hogy a novella „logikus” időutazás-képet a zavaros és önellentmondásos „időhullám” elmélettel zavarták össze.
Az viszont kifejezetten felbosszantott, hogy (szöges ellentétben a novella intellektuális jellegével) akció-horror filmet csináltak a műből.
Sajnos, valamiért ez az átok ül a műfajon. Egészen jól induló filmek (pl. District 9; The island) is átmennek egy idő után ilyen menekülős-lövöldözős hülyeségbe.
Mondjuk ez a film konkrétan még csak jól sem indult.
Nálam nulla űrhajót kap az ötből.
