Korábban már bíráltak amiatt, hogy a lányaimról (szinte) egyáltalán nem írok a blogomon.
Most akkor egy kicsit pótolom ezt a hiányt, egy-egy kép erejéig megjelenítve őket.
A kisebbik lányom, Anna, aki csendes, nyugodt természetű, többek között arról nevezetes, hogy valami sajátos, ösztönös érzéke van a modellkedéshez: ha valaki ráemel egy kamarát, kapásból beáll egy tökéletesen eltalált pózba.
Róla a minap az egyik barátnője készített egy zseniális grafikát – nagyon jól visszaadja Annát, ötletes ez félbevágott kompozíció is, úgyhogy róla ezt a képet osztom meg.
A nagyobbik lányom, Lea sokkal inkább energikus, aktív és kreatív alkat. Nagyon szeret táncolni.
Most karácsonyra (többek között) azt kapta ajándékba, hogy tervezhetett egy cipőt magának, amit aztán el is készítettek neki méretre. A dizájn talán valamelyest a tánchoz is kötődik (állítólag a nőknek valamiért kényelmes magassarkúban táncolni), a szalag teljesen eredeti ötlet volt (a céget annyira meglepte vele, hogy ők nem is vállalták be, csak a fület, amibe be lehet fűzni). A masni pedig végképp jellemző rá, nagyon kedveli ezt a motívumot mindenféle összefüggésben.
Úgyhogy őt most ezzel a képpel mutatom be.
A lányok kapcsán még az az izgalmas helyzet áll fenn mostanában, hogy nagyon el szeretnének menni Párizsba június elején.
Arról van szó ugyanis, hogy – amint korábban említettem – megkedvelték a k-pop (koreai popzene) műfajt, különösen a SHINee nevű együttest. Most pedig a kedvencük „itt” fog fellépni (mármint Európában)...
Érvelésük szerint még mindig olcsóbb Párizsba eljutni, mint Szöulba. Ebben kétségtelenül van is valami.
Egyébként engem nem is annyira a költségek ijesztenek el (legfeljebb levonnám a zsebpéznükből a következő évek során), de egyedül nem szívesen engedném el őket (14 illetve 16 évesek) – ennél kisebb kedvem már csak ahhoz van, hogy én is elkísérjem őket.
Szóval nem könnyű ez a helyzet.