.jpg)
Ehhez az idei május elsejéhez számos dolog is kötődött:
Anyák napja és a munka ünnepe volt (mely utóbbinak az alkalmából a svéd politika éceszgébere, Carin Jämtin felvetette, hogy az Eid al-Fitr legyen pirosbetűs ünnep Svédországban), II. János Pál pápát boldoggá avatták és Oszama bin Ladin is megboldogult (haha...).
Mi pedig egy egynapos látogatást tettünk Győrben.
Az úgy volt eleinte, hogy az öcsém középső gyerekének lesz az elsőáldozása, amire mi mind a négyen elmegyünk. A pap „május első vasárnapja”-ként definiálta az időpontot – a szüleimmel többször le is csekkoltattam, hogy valóban május elsejét írja-e így körül az atya, majd a többszöri megerősítő válaszra megvettük a repülőjegyeket (bizonyos praktikus okokból kifolyólag Bécsbe).
.jpg)
Na, kicsit később kiderült, hogy ja, bocs, mégis inkább két héttel később lesz a rendezvény. A jegyet visszaváltani, áttenni nem lehetett (illetve lehetni éppen lehetett volna, csak az annyiba került volna, mintha új jegyeket veszünk). Hosszas vacillálás után végül úgy döntöttünk, hogy mégiscsak hazarepülünk, hiszen azért jó dolog a családommal találkozni elsőáldozás nélkül is.A rövid együttlétbe azért sokminden belefért. Édesapám nagy főzés-rajangó, úgyhogy mindeféle hazai finomságokkal várt (mindenekelőtt kocsonyával, ami az egyik kedvencem, és itt Svédországban nem gyakran van benne részem). Mostanában egyébként rákapott az internetre, megmutattam neki pár fogást, valamint felhívtam a figyelmét többek közt az Eszterlánc főz blogra, amire – úgy tűnik – rá is harapott.
Vasárnap azért elmentünk misére, még ha nem is volt elsőáldozás.
Aztán elmentünk az alternatív meghajtású járművek versenyére, beültünk Győr legendás cukrászdájába, a Bergmannba (a fagylaltjaik minősége sajnos megkopott az iskolás korom óta, viszont süteményekben nagyon jók – elhatároztam, hogy ha legközelebb Győrben járunk, akkor minden nap el fogok oda menni).
Útközben még láttam egy igazi időszigetet – nagyon élvezem, ha néha-néha ráakadok egy ilyen helyre, ami változatlanul őrzi a 70-es 80-as évek szocialista fílingjét. Ezúttal csak az ablakon benézve élvezhettem a látványt (valahogy ide be is kéne jutni legközelebb), amit az tett teljessé, hogy a gyárkapun lévő felirat tanúsága szerint ez többek között egy „Munkalélektani állomás”.
Tanultam skateboard-ozni (csekély sikerrel).
Meg persze sokat beszélgettünk (már amennyire lehet ilyen rövid idő alatt „sokat” beszélgetni).
Szóval hagulatosan telt ez a kirándulás.
Nemsokára majd újra megyünk.
