Régen írtam már úgy igazából magamról, inkább holmi fényképek meg film-, könyv- és étteremajánlók mögé bújtam.
Igaz, túl sok izgalmas nem is történt velem mostanában, de legalább azt elmondom, hogy alakultak a korábban felvetett kérdések. Mindegyik így vagy úgy a munkámhoz kapcsolódik.
A Vihar szeme poszt többek között a rendelő két új orvosáról szólt.
Roger (a szexfüggő vitorlás-világbajnok) továbbra is szorgalmasan, hitehetetlen lendülettel és elkötelezettséggel dolgozik. Kicsit talán kínos is a számomra, mert nem mindig tudom osztani a lelkesedését, és nincs feltétlenül kedvem elmenni annyiféle előadásra, konferenciára, mint amit ő szorgalmaz. De ő menjen csak, persze, majd elmondja, mit hallott.
Petra (a fiatal magyar doktornő) először rohamos gyorsasággal sajátította el a svéd nyelvet, majd a klinikai munka alapjait. Decemberben sikeres svéd nyelvvizsgát tett, és az utóbbi időben már saját betegeket is vitt a rendelőben, több-kevesebb sikerrel.
Viszont most január közepétől már nem dolgozik velem, az illetékesek azt találták ki (végül is jogosan), hogy a fiatalok „forogjanak” egy kicsit a különféle rendelők és osztályok között, úgyhogy őt is áthelyezték egy másik, másféle profilú rendelőbe. Nem is tiltakoztam ez ellen különösebben, bár egy kicsit bosszantó, hogy most viszik el mellőlem a padawanomat, amikor már éppen valami hasznom is lenne a munkájából.
Igaz, kaphattam volna egy másik rezidenst helyette három hónapra, de végül is (a főnővérrel együtt) nemet mondtunk rá a helyhiány miatt, mivel egyszerűen nem lenne hol dolgoznia. Ha meg majd sikerül valahogy szereznünk egy új szobát, akkor is egy plusz nővérre nagyobb szükségünk lenne, mint egy harmadik orvosra..
Szóval maradunk Rogerrel kettesben.
A rendelő privatizálásából nem lett semmi. Így elvileg akár az előtt is megnyilt az út, hogy ne csak a jelenlegi szinten folytassuk a munkát, de tovább is fejlesszük a rendelőt. Erre meglenne bennünk a szándék és a képesség, viszont ehhez nagyobb személyzet kellene, aminek jelenleg a legnagyobb akadálya a föntebb is említett helyhiány. De ha sikerülne valami tágasabb helyre költöznünk, akkor lehetne nagyot álmodni.
Megjelent rólam az újságcikk a Situation Stockholm 178. számában (december 28-án).
Végül is semmi extra. Persze egy kicsit elfogult az érintett beteg irányában, de durva ténybeli ferdítést nem tartalmaz a cikk. Leírja a beteg változatát meg az enyémet is, korrektül idéz tőlem, sőt még a nevemet is helyesen írja le, minden ékezettel együtt.
Hát így.
Ja, és nézegessétek szorgosan Lea blogját (itt van jobboldalt a linkje), mert vele viszont tényleg történnek érdekes dolgok ott a legendás Las Vegasban, és ha svédül nem is tud mindenki, de már csupán a képek miatt is érdemes rápillantani.
