A nyári szöuli kirándulás meg lett nekik ígérve, és feltett szándékom, hogy be is váltsam az ígéretemet – de kezd bennem tudatosulni, hogy ők nem feltétlenül a buddhista templomokat, a történelmi érdekességeket, a Déli és a Keleti Nagy Kaput akarják megnézni, sokkal inkább a különféle lemezkiadók telephelyeit, netán egy-két popkoncert meglátogatásában is reménykednek. Hm...

Whatever, aminek kapcsán most szóba hoztam a témát, az a Gangnam Style című szám, ami úgy tűnik, mára hatalmas sikert aratott, a hagyományos k-pop körökön kívül is.
A Youtube-on 180 millió fölötti nézték meg, ebből 1,8 millió fölötti számban nyomtak rá a „kedvelem” gombra (állítólag főleg ez utóbbi számít kiemelkedően jó számnak), de tény, hogy olvastam már róla a mainstream nyomtatott sajtóban is, és egyre többször adják le a rádiókban (állítólag az USA-ban is, ahol pedig nem nagyon szokták kedvelni a nem-angol nyelvű számokat).
Úgyhogy jelzem, hogy a lányaimnak köszönhetően én már hónapokkal korábban ismertem ezt a remek számot, amikor még nem volt ilyen felkapott.
Minden olvasómnak azt ajánlom, hogy hallgassátok/nézzéket meg négyszer-ötször, a végére már meg fogjátok kedvelni.
Elragadó a zene, eredeti a tánc, rokonszenves a szám által sugallt életfelfogás is (szerintem nyelvtudás nélkül is átjön az üzenet).
Érdekesek a táncos mellékszereplők is – a táncoló kisfiú például nagy sztár.
Van egy másik táncos is, a nő a metróban, aki (mint a lányaimtól megtudtam...) valami iszonyú híres énekes Koreában (Hyuna Kim) – itt viszont ki sem nyitja a száját, beéri egy mellékszereppel.

Szóval hallgassátok csak és élvezzétek!
Kellemes szórakozást kívánok!
________________________
* kiejtve nagyjából: Anyong haszejó!