Arról már meséltem, hogy Roger beteg volt, meg arról is, hogy jobban lett.

Arról viszont nem, hogy egy-két heti munka után hirtelen ismét romlott az állapota, olyannyira, hogy ismét bekerül az akutra, majd a minap meg is kellett operálni, hogy eltávolítsák az eltályogosodott epehólyagját.

Ma délelőtt bementünk a rendelő főnővérével együtt a Karolinskára, hogy meglátogassuk a benn fekvő Rogert.

Szegényt elég megviselt állapotban láttuk.
Tekintve, hogy egy igen edzett, szívós emberről van szó (ha esetleg nem emlékeznétek rá korábbról: egykor az Antarktisz körül vitorlázgatott, jéghegyek közt szlalomozva), valószínűleg tényleg elég rosszul lehet, ha ez ennyire látszik is rajta.
Főleg szakmai dolgokról beszélgettünk (a saját műtéti leírásával és laboreredményeivel is megismertetett minket). Ezekbe a részletekbe inkább nem mennék bele.
Egy nagyjából félórás beszélgetést bírt, azután már nem marasztalt minket.

Megkért, hogy imádkozzunk érte.
Ez azért kissé szokatlan egy svéd orvostól (a hangsúly most a svéden van – hívő orvosokat ismerek szép számmal; a svédek viszont általában nem szívesen beszélnek vallási dolgokról).

Ezt mondta még búcsúzóul:

If you can't see God in all, you can't see God at all.