Szokatlanul mozgalmasan telt ez a pünkösdi hétvége.
Először is most ünnepeltük Jucussal a huszadik házassági évfordulónkat.
Bizony, bizony, már húsz éve együtt!
Nagy boldogság a számomra, hogy Jucus végig mellettem volt (és van) jóban-rosszban ez alatt a hosszú idő alatt.
Megünneplendő az évfordulót elutaztunk egy Stockholm-környéki kastélyba egy hétvégére (péntek-szombat).
Érdekes hely volt: a romantikus, mediterrán hangulat éppúgy jelen volt, mint a kínai (vagy legalábbis keleties) művészet, valamint a némiképp rejtélyes szimbólumok.
Meg tudja például valaki mondani, hogy mennyiben jelképezi az Isten békéjét, hogy a sün megeszi a kígyót? (Mindenesetre a dolognak utánanézvén odáig eljutottam, hogy tényleg megeszi.)
Szép időnk is volt, úgyhogy nagyon jól sikerült ez a kaland.
A legfontosabb persze az volt az egészben, hogy együtt lehettünk, kettesben.
Vasárnap pedig Anna lépett fel egy tánckarral Norrtäljében, ez Stockholm egyik külvárosa (már amennyire mondjuk Vác pedig Budapesté).
Természetesen koreai popszámokhoz tartozó koreográfiákat adtak elő. Rendkívül komoly, igényesen elkészített produkció volt.
Annyira komoly, hogy az S.M. Entertrainment (az egyik vezető koreai popzene-ügynökség) egyik embere is eljött Koreából, hogy megnézze őket.
Anna már csaknem három hónapja gyakorolt igen intenzíven erre a fellépésre. Lenyűgöző volt, hogy milyen ügyesen, szépen táncoltak.