Jucus érdekes filmet választott tegnapra.
Ennek a tragikus sorsú szobrásznőnek a történtete (pontosabban az erről szóló film – de úgy tűnik, az alkotás azért elég hűen követi a valóságot) igen hasonló Marie Krøyer sorsához.
Mindkét esetben van egy tehetséges, ígéretes művésznő, aki szoros kapcsolatban van egy sikeres, elismert és gazdag férfi művésszel, aki ugyanazon a területen alkot.
A kapcsolat magában foglalja a szexualitást is (mondjuk Marie esetében konkrétan férj-feleség kapcsolatról van szó, míg Camille „csak” a szeretője Auguste Rodin-nek), de jelen van a mester-tanítvány viszony, meg némi gyakorlati támogatás is.
Legalábbis eleinte.
Később azért kiderül, hogy nem nagyon lehet a nagy híresség árnyékában felnőni, az erős gravitációs térben nincs sok esélye a kisbolygóknak.
Az első gondolatom egyfajta feminista reakció volt, hogy itt elnyomják a nőket, nemi egyenlőtlenség van stb.
De jobban belegondolva arra jutottam, hogy ha ezeknek a hírességeknek egy férfi vetélytárssal lett volna dolguk, nem pedig olyannal, akivel szemben a (korábbi) szexuális/házastársi kapcsolat miatt valamelyes felelősségtudatot éreznek, akkor valószínűleg sokkal kegyetlenebbül taposták volna a földbe a potenciális ellenfeleket.
Egyébként őszintén be kell valljam, Camille Claudel-ről korábban még soha nem hallottam. A Claudel név persze ismerős volt, de csak a film fele környékén esett le, hogy a hősnő öccse az a bizonyos Paul Claudel, a híres (vagy legalábbis francia orientációjú katolikus körökben híres) költő, számos gyönyörű vallási témájú vers szerzője.
Paul meg is jegyzi a film vége táján (inkább szomorú-együttérzően, semmint gúnyosan), hogy „Belőlem lett valaki, belőled meg nem” – pedig eleinte tényleg úgy tűnt, kettejük közül Camille előtt állt nagyobb jövő.
Ha igaz az, amit a film sugall (részben Camille apján keresztül), akkor az volt az alapvető hiba, hogy a csaj egyáltalán beállt Rodin mellé/mögé, ahelyett hogy rögtön az elejétől a saját útját járta volna.
Tragikus történet.
A szó mai, poltikiai értelmében nem tartom ugyan magamat feministának, de kedvelem az erős, önálló, határozott nőket, és azt mondanám minden mai Camille-nak:
Ne a befutott mesteren keresztül akarj érvényesülni – ott van benned a lehetőség, hogy te magad legyél az új, női Rodin!
Oui, tu le peux!
