Két apró történet, gondolat az az elmúlt napokból.
Mindkettő elég rövid, és mindkettő kapcsolódik valamiképp a matematikához.
Pénteken (mellesleg Valentin-napon) egy nagyon filozófikus hangulatú betegemmel beszélgettem. Többek közt következő gondolatmenetet osztotta meg velem:
– Mint tudjuk*, a Végső Kérdésre („Az élet, a Világmindenség, meg minden”) a pontos és többször is ellenőrzött válasz 42. Namármost szerinte ahhoz, hogy megértsük ennek az üzenetét, ne arra gondoljunk, hogy negyvenkettő, hanem arra, hogy négy–kettő, vagyis ha az eredeti nyelven, angolul ejtjük ki, akkor four–two, ami viszont ugyanúgy hangzik, mint a „for two” – azaz kettőnek, két embernek...
Eddig tartott a betegem eszmefuttatása, ennél tovább már nem kellett mondania, mert levettem, hogy mire gondol. Úgyhogy én sem fejtegetem tovább nektek, szerintem ti is értitek.
A másik eset, hogy Anna a minap, matekot tanulva, megkérdezte tőlem, hogy egyszerűbb alakra tudom-e hozni a
cos4 x – sin4 x
kifejezést. Némi gondolkodás után simán levezettem neki, hogy
cos4 x – sin4 x = cos2 x – sin2 x
Örömmel nyugtáztam, hogy még nem rozsdásodott be teljesen az agyam. Igaz, hogy ez csak sima ginmáziumi anyag, de akkor is...
___________________________________
*Merem remélni, hogy minden olvasóm tudja, miről van szó. Aki netén mégsem, az sürgősen olvassa el a „Galaxis útikalauz stopposoknak” című könyvet. Vagy legalább nézze meg a filmet.
