Van ugyebár a Valentine’s Day (vagy magyarul Bálint-nap) február 14-én, ezt nem kell külön magyaráznom.
A koreaiak viszont, akik nagyon szeretik az efféle szerelmes, romantikus dolgokat, kicsit továbbfejlesztették a koncepciót.
Ők is megünneplik február 14-ét, jellemzően olyan formában, hogy a lányok csokoládét adnak/küldenek a kedvesüknek, vagy egy valamiképpen rokonszenves srácnak.
Egy hónappal később, március 14-én van a „White Day”, amikor pedig „viszonzásul” a fiúk ajándékozzák meg valami édességgel (jellemzően nyalókával) a barátnőjüket. Hm, ahogy ezt leírtam, eszembe jutott, hogy lehet-e valami tudatalatti üzenete annak, hogy a fiúk pont nyalókát szoktak adni a lánynak.
Whatever.
Ez eddig még semmi extra, ez nagyjából egyezik a Japánban divatos szokásokkal (eltekintve attól, hogy a japánok nincsenek ennyire ráfókuszálva a nyalókára).
Ami viszont már kifejezetten koreai specialitás, az az április 14-én tartott Black Day.
Ezen a ponton jogosan merülhet föl a kérdés, hogy egy magyar nyelvű posztban, egy koreai szokásról írva miért az angol elnevezést használom.
Nos, a Koreában használt név a 블랙데이, tehát – mint látjátok – egyszerűen az angol kifejezés átírása hangul jelekre. Ezt persze, ha nagyon akarnám, visszaírhatnám latin karakterkre, és akkor kapnék valami olyasmit, hogy „beullaeg dei” (hát igen, kicsit torzulnak a dolgok a sok átírogatásban...) – de hát minek tennék így.
A Black Day tökéletesen megfelel.
Szóval, a mai nap arról szól, hogy aki sem a február 14-ét, sem a március 14-ét nem tudta kivel megünnepelni, az ezen a napon meggyászolja a szingli létét, méghozzá olyan módon, hogy feketébe öltözik, és (lehetőleg egy sorstársával együtt) egy bizonyos fekete szószos tésztát (jajangmyeon) eszik.
Jó étvágyat!
