Már egy ideje be akartam vezetni a blogomon egy új szereplőt Tetovált Lány néven.
Még valamikor ősszel vagy nyár végén, egy geocaching eseményen találkoztam ezzel a kedves fiatal lánnyal, aki (akkor még) viszonylag új volt a geocaching terén, és nagyon-nagyon lelkes.
(Egy bolgár-olasz hard rock lányról van szó, aki ugyan tud svédül, de nem szereti ezt a nyelvet, így inkább angolul kell vele beszélgetni.)
Felajánlottam neki, mint afféle „nagy öreg”, hogy ha akarja, jöhet velem ládákat keresni.
A javaslatomat a vártnál jóval nagyobb lelkesedéssel fogadta, úgyhogy azóta párszor együtt voltunk itt-ott.
Akkoriban még ugyan valóban én voltam a tapasztaltabb, de hamar kiderült, hogy Tetovált Lány (éppen munkanélküli lévén) egyrészt nálam jóval több időt tud a geocachingelésre fordítani, másrészt pedig az ő lelkesedése messze meghaladja az enyémet. Ha én úgy negyed óra alatt nem találok meg egy ládát, akkor hagyom az egészet a fenébe – ő viszont addig nem megy sehova, amíg meg nem lett a keresett láda. Úgyhogy a közös kirándulásaink során az ő kitartásának volt köszönhető, hogy végül megtaláltunk pár nehezebb ládát.
Korábban már említettem, hogy vannak különféle cache-típusok. A hagyományos láda mellett a rejtvényes, a sorozatos, a levélszekrényes; a geocaching találkozók is külön típusnak számítanak, és így tovább.
Egy igen ritka típus a „GPS Adventures Exhibit” nevű/témájú rendezvény.
Ez annyira ritka, hogy Európában eddig csak kétszer volt ilyen: Egyszer korábban Csehországban, és most májusban Mainzban.
Úgyhogy kitaláltam, hogy erre most el kellene menni, hogy ez a típus is meglegyen.
Az ötletet továbbfejlesztve arra is gondoltam, hogy ezt (és az ezzel egy időben megrendezésre kerülő szintén elég ritka Giga eseményt kihasználva) megpróbálhatnánk beállítani az egy nap alatt megtalált különböző láda-típusok rekordját is.
Tetovált Lány ráharapott az ötletre, így elhatároztuk, hogy elutazunk.
Mint utóbb kiderül, úgy 8.000 ember vett részt Mainzban ezeken a geocaching eseményeken, ebből kb. 600 Svédországból érkezett.
Mainzban van még egy nagyszerű, rejtvényes ládákból álló sorozat is, amit először nekiálltunk megfejteni Tetovált Lánnyal együtt, majd én külön is dolgoztam rajta még az út előtt.
Aztán amikor egy ponton segítséget kértem a Facebookon, az végül nem csak a kérdéses rejtvény megfejtéséhez segített hozzá, de áttételesen hozzájárult ahhoz is, hogy bekapcsolódhattam egy teambe, akikkel aztán együtt mozogtunk Mainzban.
A csapat egy középkorú svédből, az ő tinédzser fiából, egy aranyos erdélyi magyar lányból, az ő gipszelt lábú barátjából (a lábát természetesen geocaching közben törte el), Tetovált Lányból és belőlem állt.
Egyesült erővel már előre megfejtettük a sorozatnak mind a 81 különböző rejtvényét, a svédnek köszönhetően volt autónk is, a tinédzser srác és az erdélyi lány másztak a fákra mint a mókusok, a törött lábú fiú optimális útvonalakat számolt és navigált, a Tetovált Lány biztosította a lelkesedést, én meg... én meg velük voltam.
A nulladik nap az utazásról szólt.
Mivel a stockholmi repülőtér közelében és Mainzban is találtam egy-egy ládát ezen a napon, így ezzel most 1210 km a legnagyobb egy napon belüli geocaching-távolságom.
A Mainzban megtalált első ládának egyébként nagyon érdekes témája van:
A Schlaraffia nevű titkos társaság „kastélyának” bejáratánál van elrejtve.
Ez a „testvériség, művészet és humor” mottójú csapat kicsit a szabadkőművesekre emlékeztet, de ők inkább poénosra veszik a maguk (lovagi szimbolizmust idéző) rítusait. További különlegesség, hogy a Schlaraffia összejövetelein csakis németül szabad beszélni. Mondjuk a mainziaknak ez nyilván nem különösebben nagy kihívás, de mondjuk az amerikai vagy a thaiföldi testvéreiknek ez már izgalmasabb feladat lehet...
