Nem igazán haladok úgy a blogírással mostanában, ahogy szeretném.
Addig is megosztok veletek egy érdekes számot egy svéd musicalből.
Az én számomra legalábbis vicces. :-)

Volt egyszer egy film, az volt a címe, hogy „Sláger az élet" – a főszereplőnek, egy átlagos külvárosi családanyának az az álma, hogy bekerüljön a svéd Dalfesztiválba. Mellesleg ennek a versenynek a nyertese képviseli aztán Svédországot a Eurovision Song Contest-ben. Ez utóbbi nem volt hangsúlyos a filmben, az viszont igen, hogy a szereplő a piciny (úgy 11.000 lakosú) Skarpnäckben él.
Ahol ugye mi is.
Sőt, a film szerint (mutatják ugyanis a nő házát) pont a mi utcákban, tőlünk egy sarokra lakik.
Ebből a filmből nemrég készült egy musical (jó nagy siker is lett), és ennek az egyik dala („Skarpnäck fölött pislákoló csillagok") kifejezetten Skarpnäcket énekli meg – a valóságnak megfelelően olyan tulajdonságait kiemelve a városrészünknek, hogy ezt itt a metró (egyik) végállomása, meg hogy „itt nem találsz sokmindent, Skarpäckben jobbára csak tégla van”. Annak valóságtartalmát nem tudom eldönteni, hogy „Skarpnäckben minden enyhe késlekedéssel történik”, viszont kifejezetten tetszik, amikor ilyet énekel, hogy „Ez az én helyem a Földön, és ez minden, amit kívánok”.

És valóban, Skarpnäck számomra is otthonos pont – egyrészt persze azért, mert immár több mint tíz éve ténylegesen ez az otthonunk, másrészt, mert a téglaházak mellett rögtön a természetvédelmi terület kezdődik a maga erdeivel, tavaival, nádas mocsaraival, remek sétákra nyújtva lehetőséget.
Minket követve pedig még vagy további tíz magyar orvos költözött a szomszéd háztömbökbe, miáltal méginkább magunkénak érezzük ezt a külvárost.

A Youtube-klippre is az egyik itt lakó kolléganőm hívta fel a figyelmünket.
Mellesleg a színpadkép is elég jól visszaadja a városrész hangulatát.

Szóval hajrá Skarpnäck!