Spoiler alert – aki még nem látta a filmet, az ne olvassa el ezt a posztot.
Vagy hát nem is tudom. Annyira talán nincs is mit spoilerezni, olyan sok váratalan fordulatot nem tartogat a film...
Egyik svéd/finn ismerősöm, aki az elsők között látta a filmet, azt mondta nekem korábban, hogy ha szerettem az első Star Wars filmet (mármint az elsőként készült filmet), akkor nem fogok csalódni.
Nos, igen... Utólag érteni vélem, mire gondolhatott.
Valóban szép és látványos a film.
És úgy látszik, hogy annyira megijedtek a készítők az előzménytrilógia negatív fogadtatásától, hogy most inkább újraforgatták az első filmet, csak egy kicsit más szereplőkkel.
Az egyetlen érdekes, új, izgalmas vonal az lehetett volna, ha Han Solo és Leia kicsit jobban belemennek a „Hol rontottuk el a házasságunkat, hol rontottuk el a gyereknevelést” kérdésbe – ez izgalmasan realisztikus, pszichologizáló irányt adhatott volna a filmnek, és teljesen helyénvaló is lett volna az adott helyzetben; de sajnos ezt a szálat végül nem nagyon fejtették ki.
Tartok tőle, hogy ezzel a kritikámmal nem leszek az első, mert annyira adja magát, hogy biztosan sokan mások is kiszúrták.
Szóval a történet, ami az első és a jelenlegi film tartalmát is visszaadja:
Egy távoli, sivatagos bolygón él egy fiatal, a szülei nélkül (később minden bizonnyal nagy jelentősége lesz annak, hogy kik is a szülők). Ebben a kiválsztott fiatalban ébredezik az Erő, de ő eleinte még nem tud róla.
Egy nap egy aranyos, csipogó robot érkezik hozzá (igazából véletlenül, mert nem ő az eredeti címzett), egy fontos, titkos üzenettel.
A kiválasztott később egy apró, ráncos, manószerű lénytől kap egy fénykardot, tudatosítandó a benne lakó Erőt.
A gonoszok (akiknek az élén egy titokzatos uralkodó van, de többet látjuk a filmben a fekete maszkos hadvezérét) egy minden korábbinál pusztítóbb Halálcsillagot építettek.
Fel is robbantanak vele egy ártatlan bolygót.
A fekete maszkos gonosz elrabolja és a Halálcsillag fedélzetére hurcolja a női főszereplőt – a többiek a helyszínre sietnek a nő kiszabadítása érdekében.
A Halálcsillag fedélzetén egy keskeny hídon egy rövid „én vagyok az apád” tárgyú diszkusszió zajlik (OK, ennek az eredetije nem az első, hanem a második részben volt). A fekete maszkos figura fénykarddal megöli egyik fontos szereplőt.
A lázadók rájönnek, hogy a Halálcsillagnak van egy gyenge pointja, és ennek a bombázásával elpusztítható az egész.
Ez az akció minimális emberveszteség árán sikerrel is zárul, a Halálcsillag elpusztul, de a fekete maszkos vélhetőleg megmenekül.
Szóval úgy tűnik, biztosra mentek.
Különösen a kocsmajelenetnél volt az a benyomásom, hogy szándékosan hangsúlyozzák a párhuzamot, és még inkább akkor, amikor Han Solo a Halálcsillagon megkérdezi: „Nincs itt valahol egy szemétprés?”
Ha mindez szándékos, akkor pedig a gondolataim a Battlestar Galactica irányába szállnak, ami ugye a szememben továbbra is a legjobb sci-fi.
Ott ugyanis ez az egyik vezérgondolat:
All this has happened before, and all this will happen again.
