Előfordul, hogy kitalálok valamit, netán még el is mesélem másoknak, hogy milyen jó ötletem van, de nem teszek semmit a megvalósításáért. Később pedig látom, hogy valahol, valaki más (is) kitalálta, feltalálta a dolgot, és meg is valósította. Ez kicsit bosszantó tud lenni.
Most leírom pár találmányomat, hogy legalább nyoma legyen a kreativitásomnak.

* Citromos kenyér. Ez még egész kisgyerek-koromhoz kötődik. Arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű dolog, amikor valaki kitalál egy új, saját ételt. A magam, erősen korlátozott akkori lehetőségei közepette meg is alkottam egy korábban sosem létezett fogást, a citromos kenyeret. Ez úgy készül, hogy egy szelet kenyérre citromot csavarunk, és így fogyasztjuk.
Nagyobb átütő sikere nem lett, én magam is leálltam a fogyasztásával egy idő után.

* Mustáros palacsinta. Ez a másik gasztronómiai újításom már nagyobb sikert ért el, a találmányaim közül az egyetlen, ami megvalósult és használatban van. Úgy húsz éve, még Esztergomban találtam ki, hogy a palacsintát mustárral is lehet tölteni. A barátaink eleinte furcsán néztek rám, de aztán ők is kipróbálták, és később, ha áthívtak minket palacsintázni, akkor a lekvárok, a kakaópor és a Nutella mellé a mustár is teljes természetességgel felkerült az asztalra. Én pedig épp tegnap is mustáros palacsintát ettem vacsorára.

* Cipőszárító. Van az úgy, hogy egy különösen undok esős időben akárhogy is küzd a szegény cípő, a végén már belül is valamennyire nedves lesz. És noha aztán egész éjjel ott áll az előszobában, másnap reggel azt tapasztalja az ember, hogy még mindig nyirkos a cipő belseje, így pedig nem kellemes belebújni. Erre jó a cipőszárító szekrény. Egy kb. fél méter élhosszúságú kocka, üveges ajtóval. Olyasmi mint egy borhűtő, csak kisebb, és nem hűt, hanem fűt. Nagyjából 40 fok lenne odabenn, légcserélővel, beszívja kintről a száraz levegőt, kifújja a páradúsabb levegőt. Reggel száraz és meleg cipőt vehetünk fel.
Nagy csalódásomra fél évvel az ötletem megszületése után megláttam egy műszaki boltban egy cipőszárítót. Igaz, a koncepció kicsit más volt, ott nem a cipőt kell a készülékbe rakni, hanem a szárító-melegítőt a cipő belsejébe.

* Szobamedence. Hegynek fölfelé úszni. Az egész úszómedence nem több, mint 3 méter, de a víz gondosan szabályozott áramlása pontosan megegyezik az úszásunk sebességével. Így akármennyit úszhatunk, közben mégis egy helyben maradva.
Jucus azt mondja, hogy ez is létezik már. :-(

* Hire a Hungarian. Magyarországra érkező turisták bérelhetnek fel egy magyart (praktikusan ráérő egyetemistát, de lehetőleg minél szélesebb kínálattal kell jelentkezni) kísérőnek. A megadott érdeklődési körhöz passzoló magyar elkíséri a turistát a romkocsmába, múzeumba, sporteseményre, geocachingelni, kellő helyismeret és személyes tapasztalat birtokában. Feláras bónusz-szolgáltatás a magyar politikai helyzet megvitatása. Itt rögtön felmerülne az esetleges szexuális szolgáltatások kérdése is (girlfriend experience). Elvileg ez is beleférhetne, de erre már amúgy is bőven vannak vállalkozók. A mi szolgáltatásunk lényege pont az lenne, hogy minden egyéb aktivitáshoz lehetne társat bérelni.
Pár évvel az ötletem megszületése után olvastam, hogy Koreában elindítottak egy hasonló szolgáltatást, „Oh, my oppa!” néven. Érdekes módon (ahogy a szolgáltatás neve is mutatja), itt kifejezetten fiúkat lehet bérelni...

* Hőszabályozó ruha. Úgy utálom, hogy reggel hideg van, kell a nagykabát, napközbenre viszont olyan meleg lesz, hogy nemhogy kabát, de a pulóver sem kell már. Én meg hurcolhatom a plucsit a táskámban, a kabátot meg a kezemben, mint egy hülye. Különösen kényelmetlen egy egész napos gyalogos geocaching túra alatt. A megoldás az lenne, hogy egyetlen, testhez tapadó ruhadarab lenne rajtam, ami saját fűtéssel, hőszabályozással gondoskodik arról, hogy a ruha belsejében egyenletes hőmérséklet legyen.
Úgy képzelem, hogy ilyen ruha már létezik is, mondjuk űrhajósok számára, csak ezt valamiért nem tették elérhetővé a köznép számára.