Eljöttünk meglátogatni Leát.
Mi magunk Szöulban foglaltunk szállást, de már az első napon (még kicsit kábán az időeltolódástól) elutaztunk Daejeon-ba, hogy találkozzunk vele.
Odafelé a vonaton (a magyar szokásokhoz hasonlóan) mindenki evett. Nálam is volt egy háromszög. Fogalmam sincs, minek hívják amúgy ezt az ételt (Lea közbevetése: kimbap), ízesített rizs van afféle szendvicsként háromszög alakúva gyúrva, és műanyagba csomagolva. Feltéptem a csomagolást, és megettem a rízs-szendvicsemet. A mellettem ülő fiatal nő a telefonjába merült. Körülbelül egy fél óra múlva (vélhetőleg ennyi időbe telett neki a megfelelő anyag megtalálása) megütögette a vállamat (a jelek szerint egy szót sem tudott angolul), és a telefonja képernyőjére mutatott, ahol egy kis videoklip mutatta a háromszög helyes kinyitásának a módját: van rajta egy csík, azt kell először felszakítani, és akkor a sarkokat már simán le lehet hámozni.
Kedvesen rámosolyogva biccentettem köszönetképpen – a nyelvi korlátok miatt további kommunikációra nem került sor.
Daejeon-ba érkezve meglátogattuk Leát, megnéztük vele magát az egyetemet (van pár érdekes épület) majd mivel neki órái voltak, mi addig megebédeltünk a menzán kicsit kilógtunk a sorból), aztán elmentünk a környéken sétálni – és persze geocachingelni. Daejeon nem egy elsődleges turistacélpont, de azért láttunk egy bájos parkot, érdekes szobrokat. Különösen tetszett az, ahol a szobor címe ad egy érdekes további csavart az alkotásnak, feltéve ha a szemlélő ért angolul és franciául is (ami azért nem annyira magától értetődő Koreában).
Egy tábla csoki
Az egyetem egyik parkjának egy részlete
Sliced image ’La Vierge et l’Enfant’
egy közeli park, egy goecache közelében
Remake projekt No. 2 Mona-Lisa
Madárdal
