A norvég és a svéd nyelv nagyon közel áll egymáshoz, annyira, hogy némi túlzással kölcsönösen érthetőnek is nevezhetjük őket. Kellett persze egy kicsit előre tanulnom meg gyakorolnom, mielőtt ide jöttem, de mégis olyan, mintha a svédnek egy különleges dialektusát beszélnék itt.
Ilyenkor kell aztán különösen vigyázni a „hamis barátokra” – az olyan szavakra, amelyek nagyon hasonlítanak két nyelvben, valószínűleg közös őstől is erednek, de a jelentésük mégis kicsit (vagy nagyon) más; ezekkel nagyon könnyen félrecsúszhat az ember.
Így járt a Harry Potter fordítója is, amikor a locket szót (medál helyett) lakatnak fordította – ami igencsak értelemzavaró hiba volt, ugyanis egy későbbi részben a kérdéses medalion igen jelentős szerepet játszik a történetben.
Na, de maradjunk a svéd-norvég vonalnál.
A nagy klasszikus a rolig szó.
Norvégul és dánul azt jelenti, hogy nyugodt, míg svédül azt, hogy vidám, vicces.
Az átalakulás egyértelműen későn, a svéd nyelvben játszódott le, amit az is mutat, hogy az alapszó (ro) nyugalmat, míg a rolig formális ellentéte (orolig) nyugtalant jelent svédül is.
Innen van aztán az a klasszikus vicc, hogy a svéd elmegy Koppenhágába, és azt mondja a taxisofőrnek, hogy vigye őt egy vidám (rolig) helyre – mire a taxis elviszi őt a temetőbe, a szó dán jelentése alapján.
Ezzel persze eleve tisztában voltam, így ha netán valamit szórakoztatónak akarnék minősíteni itt Mosjøenben (amire eddig nem nagyon volt alkalom), akkor a morsom szót használnám.
Viszont elég mulatságosan hangzik a számomra, amikor a betegek beroligende gyógyszereket szednek.
Egy másik közismert példa a by – svédül falu, norvégul város. Így aztán fel sem kapom a fejemet, amikor a kilencezres Mosjøenre ezt a szót használják településecske a lakói.
Viszont majdnem belefutottam egy másik szóba. Egy nőver figyelmességből elkészített nekem egy napirendet, és éppen a nyelvemen volt, hogy „Det var rart” (=Ez aranyos dolog volt), amikor bevillant, hogy ez nem lesz jó, mert a rar a norvégban nem aranyos, hanem furcsa (méghozzá negatív értelemben). Így inkább gyorsan azt mondtam, hogy ez kedves volt, azzal nincs gond (snäll/snill).
Egy másik, nem is igazán tartalmi, inkább csak jelentéstartománybeli különbség:
Egyik nap, fittyet hányván a fogyókúrámra, hamburgert akartam enni egy bevásárlóközpontban. De az eladó csaj mondta, hogy nem tud adni, mert az ehhez szükséges gép „ødelagt” (azaz nyilván: elromlott, netán tönkrement). Végül is svédül is hasonlót jelent az ödelagd, csak nem éppen egy üzemen kívül lévő sütőre, hanem mondjuk a frissen porrá bombázott Aleppóra használnák a kifejezést.
Érdekessége a dolognak, hogy másnap ugyanez a történet szóról szóra megismétlődött. Ez két dolgot jelenthet: 1. Tartani kell a diétámat; 2. Az észak-norvégok nem egy stresszelős, kapkodós nép.
Szintén jelentésárnyalatban tér el a norvég vil segédige, ami nemcsak azt jelenti, mint a svéd vill (akar csinálni vmit), hanem azt is, mint az angol will (fog csinálni vmit); valamint a må, ami norvégul azt jelenti, hogy kell (mint a svéd måste), míg a svéd må segédige inkább óhajtást vagy elvi lehetőséget fejez ki.
Végezetül még egy, ami nem is igazi hamis barát, csak egy téves asszociáció:
Napjában sokszor hallom itt, hogy „Det er greit!” – és ilyenkor nem tudok nem az angol great szóra gondolni, és azt érezni, hogy milyen nagyszerű dolgot is tettem éppen. Pedig a greit csak a grei szó semlegesnemű alakja, és csupán annyit jelent a mondat, hogy OK, rendben van, nem tesz semmit.
De mindegy.
Det er greit.
