A mai posztot Enchantée nevű kedves olvasómnak dedikálom sok szeretettel.
Ma éjjel érdekes álmom volt:
Elmentünk valakivel megnézni Lenin bebalzsamozott testét. Megérkeztünk a helyszínre, ahol nem volt más látogató rajtunk kívül. Leninnek viszont csak a nadrágját láttuk a tárolóban, kicsit arrébb viszont valami hajléktalanforma, ámde Leninre hasonlító fickó aludt.
Ebből azt a következtetést vonta le az, aki velem volt, hogy biztos ez a fickó szokott itt feküdni Leninnek beöltöztetve, csak most (talán mert részeg...) kicsit kiesett a szerepéből. Én ennek ellene vetettem, hogy ha már hamisítani akarnak, akkor jóval egyszerűbb, olcsóbb és hietelesebbnek tűnő lenne egy bábut odatenni.
Aki velem volt, elkezdte vadul fényképezgetni az öreget – engem ez erősen nyugtalanított, féltem, hogy mi lesz, ha felébred az ál-Lenin, vagy ha jönnek az őrök.
Ezek egyike sem történt meg, viszont rájöttünk valahogy, hogy ez nem az igazi mauzóleum, hanem csak egy magánvállalkkozásban működő utánzat.
Ezután elmentünk az igazihoz, ahol Lenin egy üvegtartályban feküdt, vízben.
Arra lettem figyelmes, hogy a vízben, a tartály fala mentén teljesen átlátszó ízeltlábúak (rákok?) mászkálnak, illetve szintén átlátszó halak úszkálnak. Annyira átlátszóak, hogy csak azért látszanak egyáltalán valamennyire, mert egy kicsit más a törésmutatójuk, mint a vízé. Akivel vagyok, az nem is látta őket, hiába mutattam.
Na, ehhez az álomhoz kapcsolódóan eszembe jutott még egy vicc is.
Egy amerikai elutazik Moszkvába.
Amikor hazaérkezik, kérdezi a barátja, hogy milyen az ottani élet.
– Tulajdonképpen minden teljesen rendben van, szép város, alapvetően jól élnek az emberek, csak nehezen lehet egérolajat szerezni.
– Egérolaj? Az meg mi?
– Én sem tudom, csak láttam, hogy rengeteg ember áll sorban egy épület előtt, amire az van kiírva, hogy mauzóleum.
