Az elmúlt héten egyedül voltam itthon, mivel Jucus egy ékszerbecsüs tanfolyamon volt Budapesten.
Kihasználtam ezt az időt arra, hogy mindenféle vicces dolgot csináljak.
Hétfőn mondjuk nem, mert olyankor a rendelőnk esti nyitvatartással kedveskedik a betegeknek, így arra a napra már megvolt a program.
Viszont telefonáltak az Ersta kórházból, ahová korábban beadtam egy állásjelenkezést. Az illető nagyon lelkes volt irántam, mint mondta, pszichiáterük az van elég, de nagy szükségük lenne egy ilyenre, mint én, aki az addiktológiából is képben van.Ennek az örömére most beadtam egy további álláspályázatot a katonasághoz is (pontosabban egy Sorozóhatóság nevű szervhez), ők ugyan inkább általános orvost keresnek, de írtam egy nagyon ledületes kísérőlevelet arról, hogy nekik miért pont rám van szükségük (az alkohol elterjedtsége és népegészségügyi veszélyei, meg minden ilyesmi benne volt frankón).
Persze nagy a valószínűsége annak, hogy mindezek ellenére a jövőben is maradok ott, ahol jelenleg dolgozom...
Kedden a terápia után még egy kellemes esti séta is belefért a madárfüttyös erdőben – egész jó kedvem is lett tőle.
Szerdán az egyik kedves ismerősöm tartott egy érdekes előadást a magyar nagykövetségen a Flow témájáról. Az előadó és a téma is vonzott. Jó és tanulságos is volt, érdemes volt elmenni.
Utána a fogadáson (talán az elfogyasztott két pohár bor által is valemelyest befolyásolva?) még tovább javult a hangulatom, különféle rokonszenvesnek tűnő emberekkel (értsd: lányokkal) elegyedtem szóba, sőt, az egyiknek (mintegy jóvátéve Sárgazoknival kapcsolatban elkövetett súlyos mulasztásomat) még egy névjegyet is átadtam – mire viszonzásul ő is buzgón felírta a maga e-mail címét.
A jókedvem ékes példája, hogy a követségen láthatólag nagyon kompetensen mozgó fiatal hölgynek könnyedén odavetettem az alábbi kérdést: „Nahát, te vagy itt a konzul?” Ez a közelben állókban nagy derültséget váltott ki, pedig, mint kiderült, helyesen tippeltem.
Utána még páran beültünk vacsorázni, sörözni a Zenemúzeum büféjébe – hangulatos és döbbenetesen olcsó hely.
Csütörtökön egy még szürreálisabb programban volt részem.
Pár hónapja is van már annak, hogy véletlenszerűen bejelölgettem a Facebookon pár stockholmi thai lányt. Ezek egyike most visszajelölt, és egy nagyon rövid üzenetváltást követően megbeszéltünk egy találkozót.
Beültünk sörözni valahová (a rendelés után szólt, hogy ő inkább a whiskey-t szereti, hát erről most így lemaradt).
Alapvetően kedves lány volt, bár egy csöppet idősebb annál, mint amit a képei alapján először sejteni lehetett volna (48 éves, 30 körüli helyett).
A beszélgetés viszont igen döcögősen haladt, az általam feldobott érdekesebbnél érdekesebbnek vélt témák (thai-kambodzsai határvita; sárgaingesek és vörösingesek ellentéte; a thai, lao és khmer nyelvek összehasonlítása) nem váltottak ki belőle különösebb érdeklődést, mind gyakrabban nézegette a telefonját, majd aztán egy másfél órával későbbi találkozójára hivatkozva véget vetett a beszélgetésnek (pedig még egy csomó sör hátravolt).
A franc se érti ezeket a nőket.
Pénteken Jucus hazaérkezett, így most már minden visszatérhet a megszokott kerékvágásba.
