Miután korábban már bemutattam nektek az ajtónkat, úgy gondoltam, hogy beljebb invitállak titeket, kedves olvasóim, és bemutatok néhányat a lakásunkban található műalkotások közül.
Remélem, az itt látható felbecsülhetetlen értékek senkit sem inspirálnak betörésre (egyúttal a biztonság kedvéért gyorsan jelzem is, hogy a koreai utunk alatt sem lesz védtelen a lakás, mert a múltkori sikeres kalandon felbuzdulva Juli ismét hozzánk költözik egy kis időre).

A sorozatot egy kedves, kisméretű képpel kezdem, ami régóta a birtokunkban van.
A jelek szerint egy Perger nevű művész alkotása lehet.

Mielőtt Stockholmba költöztünk volna, több helyen is dolgoztam Magyarországon. Ezek közül a Nyírő Gyula kórház pszichiátriája volt a kedvenc munkahelyem.
Az ottani főorvosom a szakmánk mellett sok minden más iránt is teljes tűzzel égett (illetve feltételezem, hogy ezt teszi továbbra is), így a művészeteknek is nagy támogatója volt; ennek keretében rendszeresen rendezett kiállításokat a kórház területén.
Egy ilyen kiállításon láttam meg ezt a képet, ami nagyon megtetszett. Illetve az alkotó többi képe is nagyon tetszett Jucusnak is, meg nekem is, de hát akkoriban szegények voltunk, mint a templom egere, úgyhogy még egy ilyen... khm... mondjuk úgy, hogy viszonylag kevéssé ismert művész képének a megvásárlása sem volt egyszerű dolog a számunkra.
Így csak egy kis képecskét vettünk. Sőt, igazából ennek lenne volt párja is, de csak ezt az egyet engedhettük meg magunknak.
Nagyon aranyos kép.
Szerintem egy gyíkocskát ábrázol, nem pedig egy képernyőn integető földönkívülit.
A kép jobb felső sarkában pedig nem egy női nemi szerv stilizált ábrázolása látható, hanem... bizonyára valami más.

Akárhogy is, ez egy bájos kép, ami most viszonylag központi helyen függ a nappalinkban.