Kicsit a rigai utazáshoz hasonlított ez a kaland – most is egy szomszéd ország fővárosába hajóztunk át.
Azonban több lényeges különbség is volt.
Mindenekelőtt az, hogy most teljesen normálisan ment a hajó, nem volt semmi gondunk a tengeribetegséggel. Ez egyben megerősíti azt a gyanúnkat, hogy a rigai úton sem mi voltunk gyengék, hanem akkor és ott tényleg szokatlanul nyugtalan volt a tenger.
Egy másik lényeges különbség, hogy most nem kettesben mentünk, hanem egy nagyobb társasággal. Jucus ugyanis tagja a Stockholmi Magyar Kamarakórusnak, és ez a társaság utazott el Helsinkibe vendégszerepelni.
Én pedig elkísértem Jucust, nem is annyira a zenei élmény kedvéért, hanem inkább azért, hogy Helsinkiben is felfedezzek egy-két ládát.
Eleinte Jucus is segített, én viszont undok módon nem mentem el a kórus fellépésére, hanem akkor is folytattam a keresést, amikor ők énekeltek. Mellesleg igen eredményesen tettem ezt, találva többek közt egy olyan ládát, ami nagyon szellemes módon, egy múzeum ablakában volt elhelyezve, kintről teljesen jól láthatóan, ámde egy „mugli” (nem geocachingelő ember) számára mégis teljesen semmitmondóan.
Egy éjszakát ott is aludtunk, vasárnap pedig egy magyar református istentiszteletre mentünk el, ahol szintén énekelt a kórus.
Ide már velük tartottam (a külvárosi templom közelében is volt egy láda).
Némi aggodalommal töltött el bennünket, amikor megtudtuk, hogy ugyanaz a lelkész fogja tartani a szerterást, akinek a beszédéről egyszer régen kimenekültünk. Tartottunk tőle, hogy így két héttel a választás előtt nagyon be fog indulni az atya, de vagy ő fejlődött sokat az évek folyamán, vagy az őt már jól ismerő helyiek szóltak neki előre, hogy fogja vissza magát, de egész rövid és értelmes prédikációt tartott. A Krisztus megváltó haláláról szóló értekezésbe ugyan valamiképp sikerült belevennie azt az információt, hogy a Krím tulajdonképpen ősi magyar föld, de ettől eltekintve tényleg egészen rendben volt a beszéd.
(Ez nem a református templom...)
Az előző posztban egy elnöki palotán lengedező horogkeresztes zászlót ígértem.
Ezen ígértemet sajnos mégsem tudom most beváltani, mert a kérdéses épület szemlátomást totálrenováláson megy át, be volt bugyolálva teljes egészében, nem lengett rajta az elnöki zászló (rajta a Szabadság Keresztjével), csak egy építkezési darun láttam valami építtető cég teljesen jellegtelen emblémáját.