Nos, közkívánatra egy politikai poszt az elmúlt hetek eseményeiről.
A háttérhez olvassátok el a szeptemberben írtakat is.
Tehát Svédországban listás, arányos választás van – ennek megfelelően sok kis frakcióval a parlamentben.
Baloldali blokk (a „piros-zöldek”):
Szociáldemokraták, Zöld Párt, Bal Párt (egykori kommunisták)
Egy blokknak számítanak, de korábban, ha a szociáldemokraták voltak kormányon, sohasem vették be maguk mellé a másik kettőt – ilyenkor azok „támagató partnerként” kívülről segítették a kormányt.
Jobboldali (vagy polgári) blokk, a „Szövetség”:
A nagyobb Mérsékelt Párt mellett három kisebb: a liberális Néppárt, az egykori parasztszövetségből lett Centrum Párt, és a Kereszténydemokraták.
Valamint a harmadik „blokk”, az egykori neonáci pártból kifejlődött bevándorlásellenes Svéd Demokraták.
A deklarált alapállás a többi párt részéről, hogy a Svéd Demokratákkal (a továbbiakban: SD) soha, semmilyen formában nem működünk együtt, és nem hozzuk magunkat tőlünk függő helyzetbe, becsszó.
Ezt jól jegyezzük meg, ennek még nagy jelentősége lesz.
Az elmúlt nyolc évben a Szövetség volt kormányon, ebből négy évig úgy, hogy nem volt abszolút többségük a parlamentben.
Az SD legtöbbször megszavazta a javaslataikat. Ha nem, akkor vagy támogatta a javaslatot egy vagy több baloldali párt, vagy nem ment át a javaslat. Van ilyen.
A nyári választási kampányban a Szövetség többek között azzal riogatott, hogy ha a baloldal kerül kormányra, akkor azok egyrészt nem lesznek képes kormányozni, másrészt pedig le fogják állítani a stockholmi elkerülő autópálya építését, és bezáratják a brommai (Stockholm belterületén lévő) repülőteret.
Akkoriban (ó, boldog békeidők!) a baloldal a svéd poltika eddig nem látott mélypontjának nevezte, hogy efféle negatív kampány zajlik. És különben is, eszük ágában sincs ilyen lépéseket tenni, honnan veszi ezt a jobboldal, aljas mocskolódás.
2014 szeptember, választás.
A balodali blokk több szavazatot kapott, mint a jobb, de egyik oldalnak sem volt 50 %, és a (főleg a jobboldalról elvándorló szavazóknak köszönhetően) jelentősen megerősödött SD került a „mérleg nyelve” szerepbe, csaknem 13 %-nyi szavazattal. (Elvileg ugyan a választás előtt is hasonló helyzet volt, de akkor a jobboldal volt az erősebb, és az SD jóval kisebb volt.)
Az előzetes megállapodás az volt, hogy az erősebb blokk kormányzohat. A két blokkot hasonlították össze egymással; az SD-re úgy tekintettek, mintha ott sem lenne, hiszen velük úgyse fog soha, senki, ugyebár...
A jobboldali miniszterelnök tehát lemondott (és ami később fontos lesz: egy füst alatt a Mérsékelt Párt vezető posztjáról való távozását is bejelentette), a szociáldemokraták alakítottak kormányt. A Bal Pártot nem vették be, de a Zöld Pártot igen. Az utóbbinak a kedvéért leállították az elkerülő autópálya építését, és elkezdték a brommai repülőtér bezárásának előkészítését.
2014 december, költségvetési szavazás.
Svédországban úgy van, hogy az ellenzéki pártok is benyújtanak költségvetési tervezetet.
Ha van több ellenzéki javaslat, először azok között szavaznak, majd a győztes ellenzéki javaslatot állítják szembe a kormány javaslatával.
Az első körben a Szövetség közös javaslata nyert az SD javaslatával szemben.
A második forduló a kormány és a Szövetség javaslata köztt zajlott. A szokásjog szerint az SD-nek tartózkodnia illett volna, hiszen az ő javaslatuk itt már nem indult.
Ők azonban belengették, hogy a tartózkodásnak ára van – egyrészt, hogy a bevándorlás üteme legalább ne nőjön, másrészt, hogy a Zöld Párt távozzon a kormányból.
A kormány nem volt hajlandó tárgyalni az SD-vel.
Ha nem, hát nem – az SD megszavazta a Szövetség költségvetését.
Így most előállt egy „béna kacsa” (vagy ez a inkább döglött kacsa) helyzet:
Van egy kormány, ami nemcsak, hogy nem tudja keresztülvinni a költségvetését, de egyenesen kénytelen az ellenzék költségvetését végrehajtani.
A miniszterelnök erre nem mondott le, inkább bejelentette, hogy rendkívüli választást ír ki márciusra.
Nos, ezt követően elszabadult a pokol, olyan mértékű indulatok jelentek meg a parlamentben, az újságokban és az ismerőseim körében, amihez hasonlót eddig csak a magyar politika kapcsán tapasztaltam.
A baloldalra azt mondják, hogy kormányképtelen, kompromisszumképtelen, hataloméhes társaság, aki nem akart érdemben tárgyalni a Szövetséggel, csak a Szövetség megosztására törekedett; hogy bebizonyosodott a miniszterelnök poltikai tapasztalatlansága.
A jobboldalra azt, hogy nem akarták kiengedni a hatalmat a kezükből és most inkább összejátszottak az SD-vel; hogy semmibevették a svéd nép akaratát.
Az SD-ről pedig azt mondják a többiek (bár főleg a baloldal), azt írja minden újság, hogy fasiszták, neonácik, bűnözők.
Rengeteg ilyen cikk jelent meg hirtelen.
A svéd ismerőseim is egyfolytában politikai bejegyzéseket osztanak meg a Facbookon (ez eddig itt egyáltalán nem volt szokásban), alig győzöm már őket elrejteni a hírfolyamból.
A kérdés, hogy ki jöhet ki jól a dologból.
A Szövetség közvetlenül egy választási vereség után van, vezető nélkül.
A szociáldemokraták eddig látszólag nem jöttek ki rosszul a dologból, a zöldek népszerűségét viszont megroppantotta az ügy.
Az SD azt hirdeti, hogy ez a tavaszi választás a bevándorlásról szóló népszavazás lesz, és ebbe a tematizálásba láthatólag a többi párt is akarva-akaratlanul belement.
Úgy tűnik, a márciusi szavazás után is az SD kerülne mérleg nyelve helyzetbe – feltehetőleg a mostanihoz képest jelentősen megerősödve (bár az ő vezetőjük is visszavonult a szeptemberi választások után határozatlan időre: most pszichés betegség miatt táppénzen van).
A márciusi választást egyébként még formálisan nem írták ki, valamiféle alkotmányos okokból kifolyólag ezt legkorábban december 29-én teheti meg a miniszterelnök. Sokan igencsak aggódnak, hogy mi lesz most.
Érdekes, elgondolkodtató fordulat az elmúlt hetekből, hogy a Kereszténydemokraták bejelentették, hogy ők tulajdonképpen csökkenteni szeretnék a bevándorlást.
A Néppárt erre úgy reagált, hogy ja, igazából ők is.
A Zöld Párt bejelentette, hogy na jó, január 1-től folytatódik az elkerülő autópálya építése, a repülőtér ügyében meg beérik azzal, hogy kijelölnek egy embert, aki majd végez egy elemzést, hogy megoldható lenne-e a bezárás.
Az elmúlt napok talán legviccesebb fordulata viszont az, hogy egy népszerű dal (a rajongók szerint egyenesen Svédország nem-hivatalos himnusza) szerzője bejelentette, hogy nem fogja engedni többé, hogy a számát bárhol Svédországban lejátsszák, ha márciusban az SD több mint 20 %-ot kapna.
Úgyhogy hallgassátok meg, amíg még lehet...
