Csináltam ma egy szelfit a rendelőben, hogy megmutassam magamat és egy kicsit a környezetemet is.
A legújabb rendelkezések szerint egész nap ilyen maszkot és arcpajzsot (vagy minek hívják magyarul ezt az áltátszó plexilapot) kell hordanunk. Ez persze a covid-ellátásban eddig is így volt, de most már mindenkinek kötelező ez az öltözék az egészségügyben, így nekünk, pszichiátereknek is. Ez egy kicsit vicces, mert pár hónapja még kórházi ruhát sem hordtam, és civilben fogadtam a betegeimet.
A háttérben felsejlik valami a rendelői virágaimból (amik már egy korábbi posztomban is láthatóak voltak – és lám, azóta is életben vannak, sőt).
Még hátrébb pedig az ablakomból való – valóban szép – kilátás is felsejlik.
Ugyanis menet közben elköltözött a rendelőnk, így immár nem egy parkolóra látok rá a szobámból, hanem egy iciri-piciri erdőre.
