Egy sajátos találkozásnak és egy kedves barátomnak köszönhetően ismerkedtem meg Anita Diamantnak „A vörös sátor” című könyvével (ez a legsikeresebb műve; megjelent ugyan magyarul, de ma már antikváriumokban sem nagyon lehet kapni), amit azóta nemcsak én olvastam, de Jucus is, és mindkettőnknek nagyon tetszett.
Anita Diamantot leegyszerűsítve talán zsidó feminista írónak nevezhetjük. A feminizmust nem mindig tarom pozitív jelenségnek, de ez az eset most kivétel.
Ez a könyve Jákobnak és fiainak (József + a testvérei) a Bibliából jól ismert történetét meséli el - Dínának, Jákob egyetlen lányának a szemszögéből. Ezért aztán leginkább Lea, Ráchel, Rebekka és más nők, meg az ő történeteik, élményeik vannak az előtérben, míg mindaz, ami a Bibliában a fő cselekményszál, itt csak a hátteret szolgáltatja. Részletes képet kapunk arról, hogy az akkori nők hogy gondolkodtak, miről beszélgettek, kikhez imádkoztak, mit főztek, hogy öltözközdtek, hogy szerettek és hogy szültek, hogyan haltak meg. Persze, ez csak regény, de komoly történelmi előtanulmányokra épít az írónő.
